Ha Budapest szirupos francia sanzon lenne, nem lenne abban Fővárosi Közgyűlés, BKV, még lakótelep sem, de az egyik versszak minden bizonnyal a Nagymező utcát, a pesti Broadwayt mesélné el. Mert egy ilyen dalban a bohémélet a kulcsfogalom, nem az iparűzési adó, egy ilyen dalban a szimbólumoknak sokkal nagyobb jelentősége van, mint a való életben. Márpedig abban a pillanatban, hogy lebroadwayezzük a Nagymező utcát, az pont olyan, mintha a mesterkéltség csimborasszóját indulnánk meghódítani. Hatalmas erőfeszítés, kétséges eredmény. Vessenek csak egy pillantást az Operettszínház előtt álló (ülő) Kálmán Imre-szoborra, csináljanak vele közös portrét! Ugye, hogy semmivel sem érzik jobban magukat?
Persze nem akarjuk mi senki rosszkedvét jobban elrontani! Például milyen klassz, hogy a népszerű szoborral szemközti kirakatban (a másik népszerű köztéri bronzi, Hofi Géza koponyás portréja mellett) muzsikaszót hallani, real bárzongorista nyomja az örökzöldeket, a csendrendelet ellen a pianínóra helyezett vaskos perzsaszőnyeggel védekezve. „Kóstoljon bele a boldog békeidők budapesti hangulatába! Kávéházunk a pesti Broadway szívében a magyar, zsidó és francia konyha hagyományos ízvilágát kínálja vendégeinek reggelire, ebédre, uzsonnára és vacsorára” – ekképp hirdeti magát a zene forrása, a Komédiás kávéház, és mivel az aktuális műsorszám éppen a „Gyere, ülj, kedves, mellém” kezdetű sláger, mi mást tehetnénk.
Kezdésnek nem rossz a hagymás tojás (1090 Ft), leginkább arra emlékeztet, amit másutt zsidó tojásnak neveznek. Megint máshol tapasként vagy mártogatósként is eladhatnák, végül is teljesen mindegy. A lényeg úgyis a fűszeres tojáskrém, ám itt a hagyma a főnök. A mozzarellás-bazsalikomos paradicsomlevesnél (950 Ft) a bazsalikom visz mindent, talán egy kicsit túlzottan is. Külön harcot vívunk a sajttal, legalábbis a jó ízlés dolgában. Jobban nyúlik, mint a rágógumi, ha pedig nagy nehezen sikerült kihasítani egy darabot belőle (szigorúan foggal, a kanál nem segít), egy része egészen biztosan az arcunkra csapódik. Csak meg ne lássák a szomszéd asztalnál ülők!
A borjúbécsivel (3450 Ft) könnyen megbirkózunk. Kiváló alapanyag, a panírozása is könnyed. Ha lehet egy prézliben megforgatott sült húsra azt mondani, „nyári csemege”, akkor erre mindenképp. Krumplisalátát adnak mellé, sajnos nem az ecetes, hanem a majonézes verziót, ami nehézkes, kissé émelyítő – legalábbis júliusban. A Broadway kehely (1440 Ft) annál kevésbé. Friss gyümölcsök és fagylalt, a fene gondolta volna, hogy ezt az egyszerű képletet nemcsak elrontani lehet, hanem tökélyre fejleszteni is.
