étel, hordó

Korona/Pizzafaló – Bicske

  • ételhordó
  • 2022. december 14.

Gasztro

Étteremkritika

2019 őszén jelentették be, hogy a kormány 15,5 milliárd forint támogatást nyújt a bicskei vasútállomás felújítására. Noha a pénzt a hazai vasúti hálózat fejlesztésére szánt összegből biztosították volna, a város vezetői mindezt már úgy tálalták, hogy az 1980-as években elbontott századfordulós vasútállomást építik fel. „Bicske számára a Nagyállomás [sic!] felújítása, környezetének rendezése és a városrészek összekapcsolása a településkép jelentős esztétikai megújulását, a közlekedési infrastruktúra fejlődését és az élhetőbb város érzését és örömét jelenti” – írta a Fejér Megyei Hírlap, de tudomásunk szerint ezen óhajok még ma sem teljesültek. Így hát Bicskét egyelőre csak sporteseményekkel (pl. ingyenbusz Felcsútra), illetve a vendéglátással igyekeznek élhetőbbé tenni, s ebben a 2 in 1 módra működő Korona étterem és Pizzafaló pizzéria jár az élen. „Éttermünk a város főutcájának egyik emblematikus sarokházában immár 25 éve működik, jól felszerelt konyhánkon hagyományos vidéki és nemzetközi gasztronómiával, helyben sütött pizzával, kézműves fagylalttal, hétköznapokon déli menü kínálattal várjuk kedves vendégeinket” – olvassuk az egy szuszra leírt szolgáltatáslistát. S ha hozzátesszük, hogy elmondásuk szerint „a pizzéria-részben” 40, az étteremben 100, a különteremben pedig 80 vendéget tudnak fogadni, okkal eshet le az állunk, mert mégiscsak egy 11 ezer lakosú városról van szó, ahol az idegenforgalom ismeretlen fogalom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.