chili&vanília

Tojáslikőrös Trilece

Gasztro

Tojáslikőrös trilece sütemény

Melyik volt előbb, a trilece vagy a tres leches – a balkáni vagy a latin-amerikai származású? Az alább ajánlott, az ünnepi asztalra fejlesztett sütemény egyike azoknak, amelyek egzotikus utakat jártak be, és a világ legkülönbözőbb pontjain bukkannak fel. Például Albániában és Nicaraguában, Törökországban és Mexikóban – ráadásul mindenhol óriási kultusza van. A tres leches (a Balkánon trilece) a háromféle tejre utal, amelyekkel a piskótát átitatják: Dél-Amerikában ez jellemzően cukrozatlan és cukrozott, sűrített tej és normál tej triója. A recept minden valószínűség szerint a negyvenes években terjedt el a latin-amerikai konyhákban, amikor az egyik nagy gyártó márka a cukrozott, sűrített tej dobozára nyomtatta azt, a háziasszonyok pedig hatalmas lelkesedéssel elkezdték sütni. Manapság is igen népszerű.

A Balkánra – először Albániába, később onnan a török cukrászdákba – a brazil szappanoperáknak köszönhetően érkezett: mindkét országban óriási nézőtábora van ezeknek, a helyi cukrászok innen inspirálódtak. A receptet viszont már saját konyhájukra szabták – olyan tejjel itatták át a süteményt, amilyen rendelkezésre állt: tehén-, kecske- és vízibivalytejjel. A háromféle tejjel tehát bátran lehet variálni, sőt, akár növényi tejekkel (mandula-, mogyoró-, kókusztej) is lehet kísérletezgetni. Rengeteg kreativitás rejlik benne: a tetejére készíthetünk karamellás, szirupos, fényes mázat (az albán és török cukrászdákban így készítik), tehetünk rá készen kapható vagy házi dulce de leche tejkaramellát, halmozhatunk rá tojásfehérjehabot, amit zsebsárkánnyal – karamellizáló pisztollyal – kissé karamellizálunk, vagy éppenséggel hagyhatjuk „meztelenül”, és csak frissen felvert, nem agyonédesített tejszínhabbal tálaljuk, hogy olyan legyen az egész, mint egy téli, hófehér, puha paplan. Tojáslikőrös változat sem az albán, sem a latin-amerikai konyhában nem létezik, ez saját, budapesti fejlesztés. Kellemes ünnepeket, boldog új évet, jó sütés-főzést, jövőre folytatjuk!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.