chili&vanília

Tojáslikőrös Trilece

Gasztro

Tojáslikőrös trilece sütemény

Melyik volt előbb, a trilece vagy a tres leches – a balkáni vagy a latin-amerikai származású? Az alább ajánlott, az ünnepi asztalra fejlesztett sütemény egyike azoknak, amelyek egzotikus utakat jártak be, és a világ legkülönbözőbb pontjain bukkannak fel. Például Albániában és Nicaraguában, Törökországban és Mexikóban – ráadásul mindenhol óriási kultusza van. A tres leches (a Balkánon trilece) a háromféle tejre utal, amelyekkel a piskótát átitatják: Dél-Amerikában ez jellemzően cukrozatlan és cukrozott, sűrített tej és normál tej triója. A recept minden valószínűség szerint a negyvenes években terjedt el a latin-amerikai konyhákban, amikor az egyik nagy gyártó márka a cukrozott, sűrített tej dobozára nyomtatta azt, a háziasszonyok pedig hatalmas lelkesedéssel elkezdték sütni. Manapság is igen népszerű.

A Balkánra – először Albániába, később onnan a török cukrászdákba – a brazil szappanoperáknak köszönhetően érkezett: mindkét országban óriási nézőtábora van ezeknek, a helyi cukrászok innen inspirálódtak. A receptet viszont már saját konyhájukra szabták – olyan tejjel itatták át a süteményt, amilyen rendelkezésre állt: tehén-, kecske- és vízibivalytejjel. A háromféle tejjel tehát bátran lehet variálni, sőt, akár növényi tejekkel (mandula-, mogyoró-, kókusztej) is lehet kísérletezgetni. Rengeteg kreativitás rejlik benne: a tetejére készíthetünk karamellás, szirupos, fényes mázat (az albán és török cukrászdákban így készítik), tehetünk rá készen kapható vagy házi dulce de leche tejkaramellát, halmozhatunk rá tojásfehérjehabot, amit zsebsárkánnyal – karamellizáló pisztollyal – kissé karamellizálunk, vagy éppenséggel hagyhatjuk „meztelenül”, és csak frissen felvert, nem agyonédesített tejszínhabbal tálaljuk, hogy olyan legyen az egész, mint egy téli, hófehér, puha paplan. Tojáslikőrös változat sem az albán, sem a latin-amerikai konyhában nem létezik, ez saját, budapesti fejlesztés. Kellemes ünnepeket, boldog új évet, jó sütés-főzést, jövőre folytatjuk!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.