Gasztro

Noha a közeli kisváros a nagy zeneszerzőre építi idegenforgalmát évtizedek (évszázadok?) óta, nemcsak az ősfák vetnek árnyékot a településre. Martonvásárt úgy szeli ketté a 7-es út, mint hentesbárd a csontos lapockát, az itteni kamionforgalom olyan sűrű, akár a Combinóé a Nagykörúton.

Az isztambuli utcai árusoknál nemcsak az ételeket szeretem mustrálni, hanem a pult vagy kocsi mögött álló személyt is. Mindegyik arc mögött egy-egy történet, falu, feleség, sok gyerek és népes rokonság. Szakmájukat megbecsülik és komolyan veszik, mindegy, hogy különleges desszertet, isteni, fűszeres rizzsel töltött kagylót vagy éppen a legolcsóbb csicseriborsós rizst kínálják.

Kerti parti Gödöllőn. Külföldi vendégek is jönnek, köztük egy igazi francia. A francia saját bevallása szerint csigaspecialista, remekül készíti azEscargots a la bourguignonne-t,- a burgundi módra főzött, fűszervajjal grillezett csigát. Már napokkal korábban kiadja az utasítást házigazdánknak: gyűjtsék a kertben a csigákat, majd etessék őket három napig liszttel.

Tatára érkezve meseország tárul elénk. De nem a Grimmek mélységes kútja, még csak nem is Walt Disney mosolyvágóhídja, hanem a hetvenkedő (értsd: 1970-es évekbeli) modern tanmesevilág, például "A világhíres Dobozváros", ahol Dani, a darus és Tibi, a taxis keveredik hétköznapi, mégis csodálatos kalandokba.

Jeles nap volt Budakalász történetében 2010. június 18. Lakitelek és Pesthidegkút után az egykori népiskolával szemközt, a Budai úton is leleplezték Búza Barna szobrászművész Klebelsberg Kunóról készült mellszobrát.

- Nyolcan vagyunk, csak nők, és amikor szezonja van, három nap alatt ezer kiló szardellát teszünk el. Van, hogy hajnali háromkor riasztanak a halászok, hogy jó fogás volt, ilyenkor megy a körtelefon, a hatórás irodai munka helyett pedig a tizenkét órás szardellasózás - meséli teljes természetességgel Nelli, a két csinos olasz hölgy egyike, akik a Cinque Terre-i Nemzeti Park szardellasózó üzemét vezetik. Nelli Monterossóból származik, amely a sóban eltett szardelláról híres.

Bárki bármit mond, az 1970-es évek közepén nagy ívű ügyletnek látszott a frissen átadott újpalotai lakótelep. A propagandisták mindent elkövettek, hogy a panelrengeteget afféle tejjel-mézzel folyó smaragdvárosként adják el - több mint tizenötezer lakás épült 1969-1977 között az egykori mezőgazdasági területen, s a kiválasztottak java valóban azt gondolta, hogy megfogta az isten lábát.

Apró, törékeny termete megtévesztő lehet. Tanja Grandits ugyanis filigrán külseje ellenére a nemzetközi gasztronómia egyik nehézsúlyú, meghatározó személyisége. Michelin-csillagos bázeli éttermébe rengeteg ínyenc zarándokol, hogy megkóstolhassa a séfnő vonzó ételeit.

Nemrégiben Újpest hőskorát igyekeztünk bemutatni, ám helyhiány miatt ki kellett hagynunk a legismertebb "pre-újpesti" objektumot.

"Kerek a blini, aranysárga és tűzforró, mint a nap, a csodás idők, gazdag termés, harmonikus házasság és egészséges gyermekek jelképe" - hasonló szavakkal illette a leghíresebb orosz palacsintát Alexander Ivanovics Kuprin, az 1900-as évek elejének orosz regényírója (Párbaj). A blini évszázadok óta az orosz étkezés egyik legfontosabb része, az összes palacsintaféle közül talán ma is a legnépszerűbb, a nemzetközi gasztronómiában is a legismertebb.

A belvárosi Szarka utca rövid és jelentéktelen, lehetetlen megjegyezni, hol is van, biztos mindig máshol. Valójában két percre sincs a Szabadság híd pesti hídfőjétől, a Váci utcába fut bele, akár egy hőzöngő kissrác a pofonba.