étel, hordó

Zöld pont

  • ételhordó
  • 2012. június 3.

Gasztro

Bárki bármit mond, az 1970-es évek közepén nagy ívű ügyletnek látszott a frissen átadott újpalotai lakótelep. A propagandisták mindent elkövettek, hogy a panelrengeteget afféle tejjel-mézzel folyó smaragdvárosként adják el - több mint tizenötezer lakás épült 1969-1977 között az egykori mezőgazdasági területen, s a kiválasztottak java valóban azt gondolta, hogy megfogta az isten lábát.

De az összkomfortos Kánaán mit sem ért volna korszerű szolgáltatások nélkül. Bankok, szupermarketek, benzinkutak, szerelő- és javítóműhelyek is épültek házgyári elemekből, sőt piacot is kapott az új város(rész). A félig háztáji, félig komcsi kiskereskedelmi tömeglátványosság minden bizonnyal könnyet csalt sokak szemébe, hiszen addig elképzelhetetlen volt a modern és a hagyományos efféle ötvözete.

A jelenbe viszont úgy érkezünk, hogy tudjuk, a lakótelep 35-40 éves története nem kimondott sikersztori. A kezdeti, centralizált szolgáltatóipar is már vagy húsz éve szétesett, hol van már a helyi vendéglátás zászlóshajója, az Észak-Pesti Vendéglátóipari Vállalat?

És most hol vannak az éttermek? Vannak-e egyáltalán?

Nem voltak illúzióink, ekkora hiányra mégsem számítottunk. Ma Újpalotán a vendéglátást szinte kizárólag gyrososok, hamburgerezők, pékségek, cukrászdák és persze kocsmák testesítik meg. Ebben az egyhangúságban már a piaci lángosos - amelynek kirakatát az étkező Mészöly Géza labdarúgóedző képe díszíti - is üdítő kivétel. De klasszikus étteremnek nincs nyoma. Az egyik neten talált helyiséget épp a szemünk láttára bontják, a másik évek óta nem működik. Már szednénk a sátorfánkat, amikor észrevesszük, hogy a piaccal szemközt, az egyik panelház földszintjéhez (a pontos cím: XV., Páskomliget utca 10.) fából faragott házikófélét eszkábáltak. Hamarosan a cégtáblát is látjuk: Zöld pont.

Természetesen szó sincs harcos környezetvédelemről, és akkumulátoros kocsinkat sem itt fogjuk "megtankolni". Tulajdonképpen egy szerény, de adottságaihoz képest tisztességesen berendezett hellyel van dolgunk, ahol a felszolgáló hölgy kedvessége kárpótol a "környezeti ártalmak miatt".

Az étlapon természetesen külön fejezet a pizzáké, ezzel most nem foglalkozunk. A levessor is a szokásos: hagymás-cipós, tárkonyos-ragus, gazdaghús, úgyhogy az erőleves (430 Ft) tűnik egyedüli jó megoldásnak. És valóban az. Jól eltalált ízesítés, kellemes hőmérséklet, aranyló tojássárgája - mindez remekül előkészíti a ház specialitását, amit Zöld pont spécinek (2300 Ft) mondanak. Négy, rösztin elhelyezett, kis szelet csirkemellfilé, amit paradicsomkarikával takartak, és zöldsalátával meg valami jól eltalált fehér öntettel körítettek. Egészen kiváló, főleg azért, mert a röszti nem a szokásos, tocsogós gyomorgyilkos, hanem magában is élvezetes krumpligyakorlat. De a hús is átlagon felüli, a zöldségeket pedig frissnek érezzük: kell ennél több egy ilyen pályán?

Ezek után a kelleténél nagyobb izgalommal várjuk a Zöld pont gombóckaként (450 Ft) beharangozott epilógust. De zöld pont helyett fekete pöttyök érkeznek: mákos nudli lekvárral. Túlfőzve, szétkent, keserű mákkal a tetején. Lehet, hogy mégis Mészöly Gézának volt igaza a lángossal?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.