étel, hordó

Zöld pont

  • ételhordó
  • 2012. június 3.

Gasztro

Bárki bármit mond, az 1970-es évek közepén nagy ívű ügyletnek látszott a frissen átadott újpalotai lakótelep. A propagandisták mindent elkövettek, hogy a panelrengeteget afféle tejjel-mézzel folyó smaragdvárosként adják el - több mint tizenötezer lakás épült 1969-1977 között az egykori mezőgazdasági területen, s a kiválasztottak java valóban azt gondolta, hogy megfogta az isten lábát.

De az összkomfortos Kánaán mit sem ért volna korszerű szolgáltatások nélkül. Bankok, szupermarketek, benzinkutak, szerelő- és javítóműhelyek is épültek házgyári elemekből, sőt piacot is kapott az új város(rész). A félig háztáji, félig komcsi kiskereskedelmi tömeglátványosság minden bizonnyal könnyet csalt sokak szemébe, hiszen addig elképzelhetetlen volt a modern és a hagyományos efféle ötvözete.

A jelenbe viszont úgy érkezünk, hogy tudjuk, a lakótelep 35-40 éves története nem kimondott sikersztori. A kezdeti, centralizált szolgáltatóipar is már vagy húsz éve szétesett, hol van már a helyi vendéglátás zászlóshajója, az Észak-Pesti Vendéglátóipari Vállalat?

És most hol vannak az éttermek? Vannak-e egyáltalán?

Nem voltak illúzióink, ekkora hiányra mégsem számítottunk. Ma Újpalotán a vendéglátást szinte kizárólag gyrososok, hamburgerezők, pékségek, cukrászdák és persze kocsmák testesítik meg. Ebben az egyhangúságban már a piaci lángosos - amelynek kirakatát az étkező Mészöly Géza labdarúgóedző képe díszíti - is üdítő kivétel. De klasszikus étteremnek nincs nyoma. Az egyik neten talált helyiséget épp a szemünk láttára bontják, a másik évek óta nem működik. Már szednénk a sátorfánkat, amikor észrevesszük, hogy a piaccal szemközt, az egyik panelház földszintjéhez (a pontos cím: XV., Páskomliget utca 10.) fából faragott házikófélét eszkábáltak. Hamarosan a cégtáblát is látjuk: Zöld pont.

Természetesen szó sincs harcos környezetvédelemről, és akkumulátoros kocsinkat sem itt fogjuk "megtankolni". Tulajdonképpen egy szerény, de adottságaihoz képest tisztességesen berendezett hellyel van dolgunk, ahol a felszolgáló hölgy kedvessége kárpótol a "környezeti ártalmak miatt".

Az étlapon természetesen külön fejezet a pizzáké, ezzel most nem foglalkozunk. A levessor is a szokásos: hagymás-cipós, tárkonyos-ragus, gazdaghús, úgyhogy az erőleves (430 Ft) tűnik egyedüli jó megoldásnak. És valóban az. Jól eltalált ízesítés, kellemes hőmérséklet, aranyló tojássárgája - mindez remekül előkészíti a ház specialitását, amit Zöld pont spécinek (2300 Ft) mondanak. Négy, rösztin elhelyezett, kis szelet csirkemellfilé, amit paradicsomkarikával takartak, és zöldsalátával meg valami jól eltalált fehér öntettel körítettek. Egészen kiváló, főleg azért, mert a röszti nem a szokásos, tocsogós gyomorgyilkos, hanem magában is élvezetes krumpligyakorlat. De a hús is átlagon felüli, a zöldségeket pedig frissnek érezzük: kell ennél több egy ilyen pályán?

Ezek után a kelleténél nagyobb izgalommal várjuk a Zöld pont gombóckaként (450 Ft) beharangozott epilógust. De zöld pont helyett fekete pöttyök érkeznek: mákos nudli lekvárral. Túlfőzve, szétkent, keserű mákkal a tetején. Lehet, hogy mégis Mészöly Gézának volt igaza a lángossal?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.