étel, hordó

Zöld pont

  • ételhordó
  • 2012. június 3.

Gasztro

Bárki bármit mond, az 1970-es évek közepén nagy ívű ügyletnek látszott a frissen átadott újpalotai lakótelep. A propagandisták mindent elkövettek, hogy a panelrengeteget afféle tejjel-mézzel folyó smaragdvárosként adják el - több mint tizenötezer lakás épült 1969-1977 között az egykori mezőgazdasági területen, s a kiválasztottak java valóban azt gondolta, hogy megfogta az isten lábát.

De az összkomfortos Kánaán mit sem ért volna korszerű szolgáltatások nélkül. Bankok, szupermarketek, benzinkutak, szerelő- és javítóműhelyek is épültek házgyári elemekből, sőt piacot is kapott az új város(rész). A félig háztáji, félig komcsi kiskereskedelmi tömeglátványosság minden bizonnyal könnyet csalt sokak szemébe, hiszen addig elképzelhetetlen volt a modern és a hagyományos efféle ötvözete.

A jelenbe viszont úgy érkezünk, hogy tudjuk, a lakótelep 35-40 éves története nem kimondott sikersztori. A kezdeti, centralizált szolgáltatóipar is már vagy húsz éve szétesett, hol van már a helyi vendéglátás zászlóshajója, az Észak-Pesti Vendéglátóipari Vállalat?

És most hol vannak az éttermek? Vannak-e egyáltalán?

Nem voltak illúzióink, ekkora hiányra mégsem számítottunk. Ma Újpalotán a vendéglátást szinte kizárólag gyrososok, hamburgerezők, pékségek, cukrászdák és persze kocsmák testesítik meg. Ebben az egyhangúságban már a piaci lángosos - amelynek kirakatát az étkező Mészöly Géza labdarúgóedző képe díszíti - is üdítő kivétel. De klasszikus étteremnek nincs nyoma. Az egyik neten talált helyiséget épp a szemünk láttára bontják, a másik évek óta nem működik. Már szednénk a sátorfánkat, amikor észrevesszük, hogy a piaccal szemközt, az egyik panelház földszintjéhez (a pontos cím: XV., Páskomliget utca 10.) fából faragott házikófélét eszkábáltak. Hamarosan a cégtáblát is látjuk: Zöld pont.

Természetesen szó sincs harcos környezetvédelemről, és akkumulátoros kocsinkat sem itt fogjuk "megtankolni". Tulajdonképpen egy szerény, de adottságaihoz képest tisztességesen berendezett hellyel van dolgunk, ahol a felszolgáló hölgy kedvessége kárpótol a "környezeti ártalmak miatt".

Az étlapon természetesen külön fejezet a pizzáké, ezzel most nem foglalkozunk. A levessor is a szokásos: hagymás-cipós, tárkonyos-ragus, gazdaghús, úgyhogy az erőleves (430 Ft) tűnik egyedüli jó megoldásnak. És valóban az. Jól eltalált ízesítés, kellemes hőmérséklet, aranyló tojássárgája - mindez remekül előkészíti a ház specialitását, amit Zöld pont spécinek (2300 Ft) mondanak. Négy, rösztin elhelyezett, kis szelet csirkemellfilé, amit paradicsomkarikával takartak, és zöldsalátával meg valami jól eltalált fehér öntettel körítettek. Egészen kiváló, főleg azért, mert a röszti nem a szokásos, tocsogós gyomorgyilkos, hanem magában is élvezetes krumpligyakorlat. De a hús is átlagon felüli, a zöldségeket pedig frissnek érezzük: kell ennél több egy ilyen pályán?

Ezek után a kelleténél nagyobb izgalommal várjuk a Zöld pont gombóckaként (450 Ft) beharangozott epilógust. De zöld pont helyett fekete pöttyök érkeznek: mákos nudli lekvárral. Túlfőzve, szétkent, keserű mákkal a tetején. Lehet, hogy mégis Mészöly Gézának volt igaza a lángossal?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.