étel, hordó

Kozmosz

  • ételhordó
  • 2019. november 24.

Gasztro

Még az évtized elején is rettentő távolinak tűnt a vegán éttermek térhódítása Budapesten. Noha korábban is voltak efféle helyek, a legtöbb kénytelen volt lehúzni a rolót, és többnyire csak azok menekülhettek meg, amelyek törzsvendégből szektatagot faragtak. De pár év alatt nagyot fordult a világ nálunk is, a budapesti idegenforgalom tömegesedének nyomán egyre nagyobb igény lett az ilyen éttermek iránt, s nem mellékesen, közben felnőtt egy környezettudatosabb generáció is. Mindennél többet mond, hogy ma már van olyan hazai vega hamburgerező, amely nemhogy talpon maradt, de folyamatosan terjeszkedik, és az is sokat elmond a fejlődésről, hogy mostanában már a legnagyobb gyorsétteremláncok sem határolódnak el a témától, sőt a legtöbb hagyományos vendéglőben sem csak rántott gombafejekből és grillzöldségekből áll a vega menü.

Mindezek ellenére a Hunyadi tér 11. alatt található Kozmoszról nem mondanánk sem azt, hogy trendi, sem azt, hogy tulajdonosai bombaüzletet orrontottak a növényi alapanyagok mögött. Egy pincehelyiségről van szó, ahová nem nagyon süt be a nap, de az underground hangulatot erősítik a boltívek is, meg a szürkére festett lambéria, a nyersen hagyott téglafalrészlet. „A Kozmosz egy pici családi vállalkozás, két elkötelezett vegán fejéből pattant ki 2014-ben. Célunk, hogy családias hangulatban, finom ételekkel győzzük meg a betévedőket” – olvassuk étlapjuk előszavát, és ami a családias hangulatot illeti, azzal az első pillanattól fogva csak egyetérteni tudunk még úgy is, hogy alig találtunk szabad asztalt. A kiszolgálás készséges és barátságos, de a két adagnak is beillő gesztenyekrémleves (750 Ft) lehetne sűrűbb és kevésbé édeskés. Ezután az „illúziók tárházából” válogatunk. A szejtánpörkölt nokedlivel (1980 Ft) majdnem olyan, mintha marhahúsból lenne, a szalonnás túrós csusza (1800 Ft) pedig csak azért más, mint a névadó, mert nem csuszatésztát használtak, és a szejtánszalonna nem ropog annyira. Azonban a legnagyobb meglepetést az édesség okozza, a Napóleon torta (650 Ft) ugyanis minden ízében az eredeti recept alapanyagait idézi, és nem mindenféle növényi tejszíneket. Elégedetten állunk fel, de azért legközelebb – mert biztosan lesz legközelebb –, ha levest kérünk, inkább a babgulyást (900 Ft) választjuk.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.