chili&vanília

Marokkói m’hanncha

Gasztro

Az itt ajánlott marokkói édességet Nadia Zerouali marokkói-holland szakácsnőtől tanultam, aki nemrég vacsorát adott Budapesten. A jellegzetes langyos zöldségsaláták, fűszeres bárányos tagine-ok és kuszkusz főzése mellett a desszert is izgalmasnak bizonyult. Tonnányi mandula, jelentős mennyiségű cukor, továbbá néhány üveg illatos narancsvirágvíz fogyott. A leghíresebb marokkói aprósütemény valószínűleg a gazellaszarvak (k’ab ghzal/cornes de gazelle) fantázianévre hallgató, mandulával töltött apró kifli, amelynek különlegessége az apró fémcsipesszel barázdált, csipkeszerű és dekoratív díszítés. A mlouza egy marokkói mandulás csók, közepében mélyedéssel, ami kevésbé munkaigényes, de szintén finom. Két desszert szolgált nagy meglepetéssel: egyrészt a reszelt sárgarépa, amely narancsvirágvízzel és fahéjjal kevert narancslében áll, pohárban tálalják, és inni kell. Amilyen szokatlanul hangzik, olyan frissítő a tartalmas, sokszor édeskés húsételek után. Másrészt az alábbi réteskorong, amely a várakozásokkal ellentétben nem túl édes, mivel cukor nincs benne egyáltalán, csak datolya. Rendkívül mutatós, és bármilyen méretben elkészíthető.

M’hanncha – marokkói réteskorong csokoládéval és datolyával

Hozzávalók (10-15 adag)

 

Töltelék:

40 dkg jó minőségű, nem túl száraz datolya

pl. iráni vagy Medjool fajta

40 dkg darált mandula vagy dió

2 evőkanál fahéj

1 teáskanál só

20 dkg keserűcsokoládé (min. 65% kakaótartalom)

 

Tészta:

1 csomag réteslap

20 dkg vaj

tetejére: 1 tojás

 

A datolyát kimagozzuk. Egy párolóedénybe tesszük, és vízgőz fölött kb. 20 perc alatt felgőzöljük, hogy teljesen krémes, puha legyen. A puha datolyát egy nagy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a darált mandulát vagy diót, a fahéjat, a sót, végül a felolvasztott csokoládét. A masszát fakanállal vagy kézzel összegyúrjuk, tömör, de szaftos állagot kapunk. Félretesszük, és kb. fél óráig hagyjuk állni, annyira, hogy a csokoládé kissé visszadermedjen, és könnyen formázható massza legyen. A tölteléket akár előző nap is elkészíthetjük (de ne tegyük hűtőbe!). Megformázzuk a tölteléket: a datolyás masszából a réteslappal azonos szélességű, kb. 2 cm átmérőjű hengert (hosszú nudlit) sodrunk. A réteslapokat csak utolsó pillanatban csomagoljuk ki, hogy ne száradjanak. Mindig két-két lapot használunk egyszerre.
A többit közben letakarjuk nedves konyharuhával, hogy ne törjön. Mindkét lapot megkenjük olvasztott vajjal (vagy olajjal, ha laktózmentesen szeretnénk készíteni), a hozzánk közel eső aljába, vízszintesen ráhelyezzük a datolyás masszából készített hengert, majd gyorsan feltekerjük (a végét nem kell lezárni, mert ahhoz tudjuk mindig illeszteni a következő rudat). Szorosan feltekerjük, és áthelyezzük egy tepsire. A műveletet megismételjük a többi réteslappal, mindig kettővel egyszerre. Az újonnan megtöltött, hosszú „rétesszivart” mindig hozzáillesztjük a csiga utolsó eleméhez, így gyakorlatilag a végtelenségig, de legalábbis a tepsi pereméig tudjuk építeni. 180 fokos sütőben, kb. 30 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.