étel, hordó

MgTels

  • ételhordó
  • 2022. november 2.

Gasztro

Étteremkritika

Az 1970-es években a Délbudai Fodrász Szövetkezet központja a Bocskai út 76. szám alatt volt, de alkalmazottai a legváltozatosabb munkaköröket töltötték be. Legalábbis erre következtethetünk 1978-as álláshirdetésükből, amelyben nemcsak fodrászt és manikűröst, hanem gépírót, víz- és gázszerelőt, könyvelőt, bérelszámolót, asztalost és üzleti pénztárost is kerestek. De pár évvel később már elkezdték óvatosan kirugdosni az embereket. Varga György A kisvállalkozások című tanulmányában (Valóság, 1982/9) olvashatjuk, hogy miután a szövetkezet 58 üzlete közül 18-ban bevezették az átalánydíjas rendszert, mindegyik nyereségessé vált. „Az átalánydíjas üzletekben a létszám csökkent: megszüntették a felesleges munkaköröket, kiszorították a felesleges és alkalmatlan embereket” – írja Varga György, hozzátéve, hogy az új rendszerben megszűntek a lopások (olló, fésű, sampon stb.), a manipulációk a bevétellel, és a pazarlás. Például néhány üzletben télen a hajszárító búrákkal is fűtöttek. Az átalánydíjas rendszer nagyjából azt jelentette, hogy a központ nem kapta meg a teljes bevételt, így a dolgozók egyből érdekeltté váltak abban, hogy a vendég a legjobb kiszolgálásban részesüljön.

Nem tudjuk, hogy a Délbudai Fodrász Szövetkezet mikor költözött el a Bocskai útról, de pár évtizede étterem működik a helyén. Még az is lehet, hogy eleinte az átalánydíjas rendszerben működött, ami a vendéglátásban nagyjából a gebin fogalmával azonosítható. Ám egy gebines soha nem adott volna olyan nevet a boltjának, hogy MgTels, és nemcsak azért, mert a McDonald’s előtti időkben az Mg betűkapcsolatról vagy a magnézium vegyjele, vagy a „mezőgazdasági” rövidítése jutott mindenkinek az eszébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.