Az 1970-es években a Délbudai Fodrász Szövetkezet központja a Bocskai út 76. szám alatt volt, de alkalmazottai a legváltozatosabb munkaköröket töltötték be. Legalábbis erre következtethetünk 1978-as álláshirdetésükből, amelyben nemcsak fodrászt és manikűröst, hanem gépírót, víz- és gázszerelőt, könyvelőt, bérelszámolót, asztalost és üzleti pénztárost is kerestek. De pár évvel később már elkezdték óvatosan kirugdosni az embereket. Varga György A kisvállalkozások című tanulmányában (Valóság, 1982/9) olvashatjuk, hogy miután a szövetkezet 58 üzlete közül 18-ban bevezették az átalánydíjas rendszert, mindegyik nyereségessé vált. „Az átalánydíjas üzletekben a létszám csökkent: megszüntették a felesleges munkaköröket, kiszorították a felesleges és alkalmatlan embereket” – írja Varga György, hozzátéve, hogy az új rendszerben megszűntek a lopások (olló, fésű, sampon stb.), a manipulációk a bevétellel, és a pazarlás. Például néhány üzletben télen a hajszárító búrákkal is fűtöttek. Az átalánydíjas rendszer nagyjából azt jelentette, hogy a központ nem kapta meg a teljes bevételt, így a dolgozók egyből érdekeltté váltak abban, hogy a vendég a legjobb kiszolgálásban részesüljön.
Nem tudjuk, hogy a Délbudai Fodrász Szövetkezet mikor költözött el a Bocskai útról, de pár évtizede étterem működik a helyén. Még az is lehet, hogy eleinte az átalánydíjas rendszerben működött, ami a vendéglátásban nagyjából a gebin fogalmával azonosítható. Ám egy gebines soha nem adott volna olyan nevet a boltjának, hogy MgTels, és nemcsak azért, mert a McDonald’s előtti időkben az Mg betűkapcsolatról vagy a magnézium vegyjele, vagy a „mezőgazdasági” rövidítése jutott mindenkinek az eszébe.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
