chili&vanília

Minden morzsa megéri

Gasztro

Barna vajas törökmogyoró-torta mézes mascarponehabbal

Minden bizonnyal nem túl ildomos rögtön január elején süteményrecept kipróbálására buzdítani a kedves olvasót – kivéve, ha olyan tortáról van szó, amelynek minden morzsája megéri a rászánt kalóriát. Az alább ajánlott törökmogyoró-torta a desszertek azon csoportjába tartozik, amelyek kívülről az égvilágon semmit nem mutatnak, az első falat után azonban mindenkinek tátva marad a szája – maga a száraz piskóta jelmezbe bújtatott mennyország.

A titok a két fő hozzávalóban rejlik: a pörkölt mogyoróban és a barna vajban. Az előbbi lehetőség szerint piemonti legyen – az észak-olasz területről származó fajtát a világ legjobbjaként tartják számon 70 százalékos olajtartalma miatt, számos delikáteszüzletben kapható –, de ha nem jutunk hozzá ilyenhez, akkor másmilyen is megteszi. Az utóbbi pedig igazi titkos csodafegyver, a klasszikus francia konyha fontos eleme. Az illatos barnított vaj, vagyis beurre noisette éppen az aranyszínűre pirított, enyhén karamellizált pörkölt mogyoróra emlékeztető aromája miatt kapta a nevét. Az elkészítéséhez a vajat (jó minőségű szükséges hozzá, minimum 82 százalékos) kis edényben lassú, enyhe tűzön felolvasztjuk, és addig melegítjük, amíg szép, arany színt nem kap. Először elkezd felhabzani és szétválni, majd a vaj egyre sötétebbé válik, a kivált tejdarabkák a lábas alján enyhén karamellizálódni kezdenek. (Ha a habot leszednénk és a maradékot átszűrnénk, akkor tisztított vajat kapnánk.) Lehetőség szerint világos színű (vagy rozsdamentes acél) edényt használjunk, mert ebben jobban látható a szín változása. Ha sötét (pl. fekete vagy teflon) a lábas alja, érdemes egy kis fehér tányért kikészíteni, amire kiskanállal kiveszünk a vajból, hogy lássuk a változását. Türelmesnek kell lenni, a művelet akár 8–9 percig is eltarthat.

A két fő hozzávaló mintha csak egymásnak lenne teremtve, hihetetlen, mit művelnek ebben a tortában. Január ide, január oda, meg kell sütni!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.