étel, hordó

Mozsár

  • ételhordó
  • 2018. április 8.

Gasztro

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 21. századi hazai vendéglátás legirritálóbb közhelyévé az az ártatlan kifejezés vált, hogy „újragondolva”; a magamutogatás és a kivagyiság legcsalhatatlanabb megnyilvánulása lett, ha ezt látjuk az étlapon egy közismert fogás mellett. De a Mozsár bejáratán az a felirat virít, hogy „színház újragondolva”… A Nagymező és a Mozsár utca sarkán lévő kávézóról persze csak az újszülöttek nem tudják, hogy a Mozsár Műhely nevű színházi vállalkozás is itt vert tanyát, bár azt meg nem tudnánk mondani, hogy a hirdetményüket komolyan gondolják, vagy épp ellenkezőleg, a gasztronómiai sznobságot kívánták parodizálni.

Noha számos érdekes programról olvashatunk, most az étlap az első. Szerencsére itt semmi nincsen újragondolva, már csak azért sem, mert enélkül is elég izgalmasnak tűnik a felhozatal.

Elsőnek narancsos céklakrémlevest (1050 Ft) kérünk – nagyon látványos attrakció. A vérvörös tanyéron, két db vakító tejszínfélgömb ring, közöttük ingatag petrezselyemhíd. Egészen addig az ízekkel sincs baj, míg meg nem kóstoljuk a belevaló cékladarabokat is, amelyek – ellentétben a kiváló krémlevessel – inkább keserűek.

Az erdei gombás-tejszínes gnocchi parmezánforgáccsal (2190 Ft) pontosan olyan, amit egy ilyen elnevezéstől a budapesti belvárosban megszokhattunk: korrekt. Ezt persze mondhatnánk úgy is, hogy a gombás-tejszínes gnocchi lett korunk kijevi pulykamelle, de ha már annyit kukacoskodtunk az „újragondolással”, ezen végképpen nem akadhatunk ki.

Már csak azért sem, mert a pankómorzsában sült süldőtarja bakonyis (sic!) tagliatellével (2590 Ft) névre hallgató ételről hiába mondhatjuk valóban a legjobbakat – omlós hús, csodás panír, remekül eltalált tészta stb. –, ha „formátuma” a századvégi magyar vendéglők leggyalázatosabb fogását, a milánói sertésbordát juttatja az eszünkbe. Igen, a Kádár-kor jellegzetes hungarikumát, amikor a milánói makarónit megküldték egy rántott hússal. A rémes emléktől azonban jobb lesz a kedvünk, szinte repesünk, hiszen tésztás süldőnket a milánói újragondolásának is tekinthetjük, ami ebben a formában a hurráoptimizmus kétségtelen záloga, mostanában igen ritka madár. És még őszibarackot is adnak a túrógom­bóchoz (1510 Ft).

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.