Pho & Pad Thai

  • ételhordó
  • 2018. november 18.

Gasztro

A rendszerváltás környékén terjedt el a „több lábon állás” kifejezés, azok az újdonsült vállalkozók kezdték használni, akik nem tudtak vagy nem akartak egyféle tevékenységből megélni. E kényszer számos vicces üzletet teremtett a kilencvenes években: a virágárusnál fénymásoló zakatolt, a pékségben igazolványképet csináltak, a temetkezési vállalkozó a vagyonvédelemben is jeleskedett. Később a több lábon állás egyre jobban kiteljesedett, „nagyobb lett a volumene”, és ha a közelmúlt legsikeresebb hazai üzletembereit nézzük, nem túlzás kijelenteni, hogy mára az efféle sokoldalúság a csillagos eget ostromolja, talán már be is vette.

Természetesen a vendéglátóiparban is találunk párhuzamokat, mivel szerintünk az olyan egységek is „több lábon állónak” tekinthetők, amelyeknél a vegyes arculat dominál, például a babgulyást is kínáló pizzériáknál.

A Hollán Ernő utca elején található Pho & Pad Thai nevű hely is ilyen, hiszen eddig a vietnami levesezőket, illetve a thai büféket olyannak ismertük, ahol nem nagyon van közösködés. Bezzeg itt! Beharangozójukban még azzal a palifogó kifejezéssel is találkozhatunk, hogy „ázsiai konyha”. A lényegre törő elnevezés, a pincehelyiség és a jellegtelen portál alapján elsőre gyorsbüfének tippelnénk a Pho & Pad Thait, bár ennek ellentmond a tálcával cikázó felszolgáló látványa. Az is meglepő, hogy a gyanús külső ellenére sem érezni ételszagot, ráadásul vasárnap, még az ebédidő elmúltával is alig találunk helyet.

A tavaszi tekercs (590 Ft) mellett nyári tekercs (790 Ft) is van az étlapon, többféle töltelékkel. Marhahúsost kérünk, de kérhettünk volna vegát vagy csirkést, mivel szinte kizárólag a zöldséges íz dominál a négy kabátgomb méretű hideg tekercsben, amiről bekötött szemmel simán elhinnénk, hogy szusi, esetleg elfűszerezett káposztasaláta. Egyértelmű, hogy a tavaszi tekercs jobban megéri az árát, nem is értjük, hogy miért olcsóbb. A kínai olajfalóval szemben itt a tészta ropogós és szinte száraz, de a töltelék is egész jó.

A pho levest (kis adag: 990 Ft) is marhahússal esszük, itt már nem lehet panasz a mennyiségre, de a minőségre sem. Valószínű, hogy jelenleg senki nem főz ennél jobb pho levest a Hollán Ernő utcában. Viszont a kesudiós csirke jázminrizzsel nevű ételtől (1990 Ft) már nem vagyunk oda. A sült zöldségek tengeréből néha előbukkan a csirkehús, ritkábban a Mogyi-féle kesudió is… Ízekre nem nagyon emlékszünk, úgyhogy szerény vigasz a hatalmas adag. A pad thai (1790 Ft) már ízekkel is szolgál, ez is méreten felüli, és a pho leveshez hasonlóan – úgy látszik, a név kötelez – ez is átlagon felüli. A sült banánt (590 Ft) baracklekvárral és csokoládéval tálalják, külsőre pont olyan, mint egy átlagos étteremben a Gundel palacsinta.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.