Ha létezik elcseszett városrész Budapesten, akkor az Budafok, a valahai Promontor.

Ahogy az egykor oly kellemes kisvárost szétbarmolták a panelházakkal, az tényleg olyan, hogy hozzá képest még Óbuda is a tökéletes városrendezés megtestesítője. Különösen érvényes ez Budafok belvárosában az egyirányú főútvonalként működő keskeny Kossuth Lajos utcára, ahol az út egyik felén még a régi iparosházak sorakoznak, a másikon viszont a tízemeletes panelek. S hogy még nagyobb legyen a zavar, a „régi” oldalon elhelyezkedő Promontor Kertvendéglő egy olyan, viszonylag új házban van, amelyről kizárólag a tervezője és kivitelezője gondolhatta (talán a 2000-es évek elején), hogy megidézheti vele a régi Budafok szellemét.

Noha ennek még illúzióját is sikerült elkerülniük, vészkijáratnak tökéletesen alkalmas a kerthelyiség, ahonnan viszont egy hegynek menő kis macskaköves utcára látni, teljesen kizárva a szomorú valóságot. Minden bizonnyal az étterem üzemeltetőjét is ez a látvány ihlette meg, midőn ezt a mottót választotta: „Ami Bécsnek Grinzing, az mostantól legyen Budapestnek Budafok!”

Sírjunk vagy nevessünk?

Igaz, ami igaz, az étlapon előfordulnak olyan dolgok, amik ezt a merész felszólítást indokolnák, bár úgy is összeválogathatnánk a menüt, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe Bécs. A „gőzölgő húsleves piros lábasban” (1390 Ft) épp határeset, de soha rosszabb „átkelést”. A friss sárgarépával, gyökérrel, petrezselyemmel és kiváló tésztával gazdagított levesben a húsnak is főszerepet osztottak, két nagyobb főtt marhaszeletet is beletettek, amit utólag is, késsel-villával megehetnénk, mint afféle köztes fogást.

Egyesek talán kiakadnának: mégis, hogy jönnek ahhoz, hogy a bécsi szelet – ahogy jelzik is – serté­s­szűzből (2790 Ft) készült, csakhogy ez még Bécsben sem az ördögtől való, bár ott Figlmüller schnitzelnek hívják a ma már turistalátványosságként kezelt több mint százéves vendéglő receptje nyomán. De ennél sokkal fontosabb, hogy ezzel a „bécsivel” odakint sem vallanának szégyent. A hús tökéletes, a panír nem látott olajat, a szalonnás krumplisaláta pedig tökéletesen egészíti ki az amúgy frizbi méretű, kétszemélyes adagot. Ráadásul mégsem ez jelenti az est fénypontját, hanem a desszert, a császármorzsa (1290 Ft), amit nemcsak mellékesen nevezhetünk smarninak. Eltérően a száraz hazai változattól, ez pont olyan, leg­inkább palacsintára emlékeztető csoda, amiről eddig azt hittük, hogy hozzánk legközelebb csak Bécsben készítenek ilyet. És ott is csak a jobb helyeken.