A ragu: apróra vágott húsból és zöldségből készült fűszeres étel. Jellemzője, hogy ízes mártásban készül, hasonló, kisebb méretűre vágott hozzávalókból, többnyire hosszabb ideig történő, lassú főzéssel. Etimológiája: a francia ragoût átvétele német közvetítéssel, az eredetinek megfelelő kiejtéssel történt. A ragoûter (étvágyat kelt) ige származéka a latin eredetű re- (újra), à (hozzá) és goût (gusztus, étvágy) elemekből; utóbbi forrása a latin gustus (ízlelés, ízlés), illetve a gustare (megízlel) igéből. Maga a szó 1642-ben fordul elő először a francia szakirodalomban, eredeti receptjében gombák, zöldségek, marha- és birkahús is szerepeltek benne. Több évszázada készítenek hasonló ételeket, már a középkorban is léteztek, akkor erősen fűszerezettek (és sokszor édesek) voltak. Sokaknak a bolognai ragu jut róla eszébe elsőre, ez eredetileg csak lasagnéba készült. Nem darált, hanem apróra vágott húsból, paradicsom nem is volt benne, hiszen az csak a 19. században vált az olasz konyha fontos összetevőjévé. Manapság is csak enyhén paradicsomos az íze. A fő összetevője a darált hús (marha, borjú vagy ezek keveréke), továbbá szalonna, hagyma, zeller, répa, bor, és hagyományosan tagliatelle tésztával vagy lasagnéban adják. Kíméletesen, lassan – két órán át – főzve egészen más íze lesz, adjuk meg neki az időt. Érdemes belőle akár dupla adagot főzni, ha már nekiállunk, a másik felét ugyanis remekül le lehet fagyasztani, és egy következő alkalommal lasagne vagy más rakott tészta rétege lehet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
