Gasztro

Újságíró volt, ma már egy jól menő londoni étterem sommelier-je. Barsi Szabó Gergely a szakmai fortélyokon és a vendégek heppjein kívül arról is beszél nekünk, hogy rúg ki a hámból egy csapat bekokainozott menedzser, és mi törte össze őt lelkileg a munkája során.

Rózsát már az ókori Rómában is fogyasztottak, rendkívül nagy népszerűségnek örvendett. Ma leginkább a közel-keleti, arab, török, valamint az indiai konyhaművészetben és hétköznapi gasztronómiában játszik fontos szerepet. Indiában magukat a rózsaszirmokat is megeszik, csak úgy, ahogy vannak, a leggyakrabban azonban rózsavíz vagy rózsakivonat formájában használják főzéshez.

"A Lakókörnyezet közterei kategóriájának nyertese Nagykovácsi főterének megújítása. A tradicionális, inkább utcás jellegű falusi térszerkezet eredetileg nem törekedett főtér kialakítására, és eredeti állapotában Nagykovácsi főtere sem volt sokkal több egy útelágazás és egy buszforduló spontán kialakult együttesénél.

Egyszerűnek tűnik az elkészítése, noha rafinált biokémiai megfontolásoknak köszönheti megszületését.

Aki nyáron sütőfóbiás, ne is olvasson tovább. Ez a csodálatos nyári pite ugyanis felforrósított konyha nélkül sajnos nem úszható meg. A sütemény igen egyszerű, azonban mégiscsak sütemény, a tésztát pihentetni szükséges, majd megsütni. A végeredmény azonban minden egyes percért és hőfokért kárpótolja az embert.

A varázstaváról messzi földön híres kisvárost a tudósítások szerint megszállták az oroszok és a németek, ám úgy tűnik, e fejlemény a vendéglátóipart cseppet sem befolyásolta. Hévízen borscsot éppúgy nem kapni, mint bratwurstot, ami persze nem tragikus, mi sem gulyásozni járunk külföldre.

A céklát elsősorban téli gumós zöldségként tartjuk számon, talán fel sem tűnik, hogy ilyenkor nyáron megjelennek a piacon a zsenge, friss, nyári céklák. Ízük, állaguk ilyenkor sokkal frissebb, fiatalabb, arról nem is beszélve, hogy a levelüket is csodálatosan hasznosíthatjuk.

Végigautózva a híres nagyközségen egyetlen olyan vendéglátóhelyet sem veszünk észre - meglehet, rosszul látunk -, ahol érdemes lenne megállni. A "Pilisszentiván arra" táblát is elhagyjuk, de a falu végén nem kurta büfé, hanem tornyos panzió magasodik, pedig az Aranykorona nevet viselő létesítmény pofás sporttelepet (PEMÜ) takar ki a képből. De K. Dezsőt leszámítva érdekelhet ez bárkit is, amikor 36 fok van árnyékban?

Kedvenc tehénalapú zsiradékunknak már több mint egy évszázada méltó konkurense akad - fogyasztásuk azóta fej fej mellett alakul.

Ha a XIX. század végén járnánk, a Boráros tér és a Művészetek Palotája közti új építésű szakaszt (Lechner Ödön fasor) minden bizonnyal Demján-telepnek (és nem "Millennium Városközpontnak") nevezték volna el annak ellenére, hogy az efféle területjelzésnek ("telep") a legritkább esetben velejárója a luxus.