kertész lesek

Café Vero

  • kertész lesek
  • 2012. július 22.

Gasztro

Ha a XIX. század végén járnánk, a Boráros tér és a Művészetek Palotája közti új építésű szakaszt (Lechner Ödön fasor) minden bizonnyal Demján-telepnek (és nem "Millennium Városközpontnak") nevezték volna el annak ellenére, hogy az efféle területjelzésnek ("telep") a legritkább esetben velejárója a luxus.

(Márpedig a luxus egyáltalán nem ritka madár errefelé, hiszen ha belekukkantunk a fővárosi ingatlankínálatba, láthatjuk, hogy az itteni lakóházakban 7-900 000 forintot kérnek egy négyzetméterért, ami még a budai hegyvidék átlagához képest is elképesztően nagy összeg.) Ennek ellenére nem tágítunk a "teleptől". Noha Dunára néző ingatlanokkal van dolgunk, a szuperházak a soksávos Soroksári út, a 2-es villamos pályája, illetve a csepeli HÉV között törnek az ég felé, és ne feledkezzünk meg az első fecskéről, a Boráros téri Duna Házról sem, ami leginkább a telepi szolgáltatóház nagyzoló, ám szánalmas megtestesülése.

Természetesen a vendéglátóipar sem hagyta cserben a környéket, itt van például a Café Vero, afféle bisztrójellegű hely, ám ilyenkor kiülőssé változik, amit tényleg csak üdvözölni tudunk. Arról már nem a Vero gazdái tehetnek, hogy noha a terasz a Dunára néz, a "gazdaház" és környéke látványától inkább egy hetvenes évekbeli művelődési ház udvarán érezzük magunkat: szürke falak, még szürkébb oszlopok, talán szökőkútként is funkcionáló mesterséges tócsa. Még szerencse, hogy a személyzet nem a hetvenes éveket idézi: kedves hölgyek, rendes kiszolgálás. A választék izgalmasnak mondható, bár csodákra amúgy sem számítottunk: a vendégeket látva ugyanis egyértelmű, hogy a környéki cégek alkalmazottai jelentik a kemény magot, a slágertermék pedig egyértelműen az 1550 forintos napi menü.

Biztató bevezetésként a medvehagymás, pirítósos sajtlevest (750 Ft) választjuk, de nem dobunk tőle hátast. Ránézésre valamiféle Karaván típusú füstölt sajt a legfontosabb kellék, a medvehagymával kapcsolatban pedig azt kell mondanunk, hogy ételízesítőnek túlságos szúrós - legalábbis ebben a felállásban. Őszinte sajnálatunkra a kacsamájas, rukkolás rizottóval (2450 Ft) is baj van: túlmelegítették. Az első falat olyan fájdalmas, lángos csapást mért nyelvünkre és szájpadlásunkra, hogy utána képtelenek voltunk bármiféle értékítéletet alkotni. A végén eszünk egy tiramisut (850 Ft) is, ami legfeljebb azért emlékezetes, mert tejszínhabbal tálalták, és nagyon sok kakaóport szórtak rá.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.