kertész lesek

Café Vero

  • kertész lesek
  • 2012. július 22.

Gasztro

Ha a XIX. század végén járnánk, a Boráros tér és a Művészetek Palotája közti új építésű szakaszt (Lechner Ödön fasor) minden bizonnyal Demján-telepnek (és nem "Millennium Városközpontnak") nevezték volna el annak ellenére, hogy az efféle területjelzésnek ("telep") a legritkább esetben velejárója a luxus.

(Márpedig a luxus egyáltalán nem ritka madár errefelé, hiszen ha belekukkantunk a fővárosi ingatlankínálatba, láthatjuk, hogy az itteni lakóházakban 7-900 000 forintot kérnek egy négyzetméterért, ami még a budai hegyvidék átlagához képest is elképesztően nagy összeg.) Ennek ellenére nem tágítunk a "teleptől". Noha Dunára néző ingatlanokkal van dolgunk, a szuperházak a soksávos Soroksári út, a 2-es villamos pályája, illetve a csepeli HÉV között törnek az ég felé, és ne feledkezzünk meg az első fecskéről, a Boráros téri Duna Házról sem, ami leginkább a telepi szolgáltatóház nagyzoló, ám szánalmas megtestesülése.

Természetesen a vendéglátóipar sem hagyta cserben a környéket, itt van például a Café Vero, afféle bisztrójellegű hely, ám ilyenkor kiülőssé változik, amit tényleg csak üdvözölni tudunk. Arról már nem a Vero gazdái tehetnek, hogy noha a terasz a Dunára néz, a "gazdaház" és környéke látványától inkább egy hetvenes évekbeli művelődési ház udvarán érezzük magunkat: szürke falak, még szürkébb oszlopok, talán szökőkútként is funkcionáló mesterséges tócsa. Még szerencse, hogy a személyzet nem a hetvenes éveket idézi: kedves hölgyek, rendes kiszolgálás. A választék izgalmasnak mondható, bár csodákra amúgy sem számítottunk: a vendégeket látva ugyanis egyértelmű, hogy a környéki cégek alkalmazottai jelentik a kemény magot, a slágertermék pedig egyértelműen az 1550 forintos napi menü.

Biztató bevezetésként a medvehagymás, pirítósos sajtlevest (750 Ft) választjuk, de nem dobunk tőle hátast. Ránézésre valamiféle Karaván típusú füstölt sajt a legfontosabb kellék, a medvehagymával kapcsolatban pedig azt kell mondanunk, hogy ételízesítőnek túlságos szúrós - legalábbis ebben a felállásban. Őszinte sajnálatunkra a kacsamájas, rukkolás rizottóval (2450 Ft) is baj van: túlmelegítették. Az első falat olyan fájdalmas, lángos csapást mért nyelvünkre és szájpadlásunkra, hogy utána képtelenek voltunk bármiféle értékítéletet alkotni. A végén eszünk egy tiramisut (850 Ft) is, ami legfeljebb azért emlékezetes, mert tejszínhabbal tálalták, és nagyon sok kakaóport szórtak rá.

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.