kertész lesek

Café Vero

  • kertész lesek
  • 2012. július 22.

Gasztro

Ha a XIX. század végén járnánk, a Boráros tér és a Művészetek Palotája közti új építésű szakaszt (Lechner Ödön fasor) minden bizonnyal Demján-telepnek (és nem "Millennium Városközpontnak") nevezték volna el annak ellenére, hogy az efféle területjelzésnek ("telep") a legritkább esetben velejárója a luxus.

(Márpedig a luxus egyáltalán nem ritka madár errefelé, hiszen ha belekukkantunk a fővárosi ingatlankínálatba, láthatjuk, hogy az itteni lakóházakban 7-900 000 forintot kérnek egy négyzetméterért, ami még a budai hegyvidék átlagához képest is elképesztően nagy összeg.) Ennek ellenére nem tágítunk a "teleptől". Noha Dunára néző ingatlanokkal van dolgunk, a szuperházak a soksávos Soroksári út, a 2-es villamos pályája, illetve a csepeli HÉV között törnek az ég felé, és ne feledkezzünk meg az első fecskéről, a Boráros téri Duna Házról sem, ami leginkább a telepi szolgáltatóház nagyzoló, ám szánalmas megtestesülése.

Természetesen a vendéglátóipar sem hagyta cserben a környéket, itt van például a Café Vero, afféle bisztrójellegű hely, ám ilyenkor kiülőssé változik, amit tényleg csak üdvözölni tudunk. Arról már nem a Vero gazdái tehetnek, hogy noha a terasz a Dunára néz, a "gazdaház" és környéke látványától inkább egy hetvenes évekbeli művelődési ház udvarán érezzük magunkat: szürke falak, még szürkébb oszlopok, talán szökőkútként is funkcionáló mesterséges tócsa. Még szerencse, hogy a személyzet nem a hetvenes éveket idézi: kedves hölgyek, rendes kiszolgálás. A választék izgalmasnak mondható, bár csodákra amúgy sem számítottunk: a vendégeket látva ugyanis egyértelmű, hogy a környéki cégek alkalmazottai jelentik a kemény magot, a slágertermék pedig egyértelműen az 1550 forintos napi menü.

Biztató bevezetésként a medvehagymás, pirítósos sajtlevest (750 Ft) választjuk, de nem dobunk tőle hátast. Ránézésre valamiféle Karaván típusú füstölt sajt a legfontosabb kellék, a medvehagymával kapcsolatban pedig azt kell mondanunk, hogy ételízesítőnek túlságos szúrós - legalábbis ebben a felállásban. Őszinte sajnálatunkra a kacsamájas, rukkolás rizottóval (2450 Ft) is baj van: túlmelegítették. Az első falat olyan fájdalmas, lángos csapást mért nyelvünkre és szájpadlásunkra, hogy utána képtelenek voltunk bármiféle értékítéletet alkotni. A végén eszünk egy tiramisut (850 Ft) is, ami legfeljebb azért emlékezetes, mert tejszínhabbal tálalták, és nagyon sok kakaóport szórtak rá.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.