Ahogy megyünk bele a spárgaszezonba, jöhetnek még majd az éves újítások és ötletelések. Az első spárgákkal azonban még általában nem történnek nagy, kreatív kísérletek, hiszen ilyenkor akkora az öröm az egyéves szünet után, hogy a maga nemes egyszerűségében kell még kiélvezni. Manapság már ráadásul kiváló termelői spárgákhoz is hozzájutni, igaz, némi utánajárással. Ha fehér, akkor a csengelei Vetter Farmé, ha pedig zöld, akkor a Bódi Andi-féle a csúcs. Bódi Andi a legbájosabb spárgatermelő, aki a Velencei-tó melletti kötött talajra hozta át a családi tudást (édesanyja Békésben spárgázik), és aki szerint az emberek spárgafogyasztási kedvét és szokásait leginkább az változtatja meg örökre, amikor először kóstolnak egy frissen szedett, minőségi spárgát, jól elkészítve. A csengelei spárgaföldről gyakorlatilag azon nyomban Németországba exportálják a termést – különösen a ritka, 26 milliméter átmérőjűt, aminek ott hatalmas kultusza van. A pazar hazai spárgákra igazán bevezethetnénk egy szezonnyitó, közösségi spárgalakomát – olyat, mint a katalán La Calçotada. A calçot édes, zsenge újhagyma, faszénen grillezve kell fogyasztani, és Barcelonában számos eseményen lehet koccintani az érkezésére. Az újhagyma mellé hagyományosan ún. romesco szósz jár.
A mártás a katalán Tarragona településről származik, és sült paradicsomból, paprikából, magokból (mandula, mogyoró), fokhagymából és olívaolajból készül. Ahány család, annyiféle receptje létezik. A nemzetközi gasztronómiában spárga mellé is gyakori, így ezzel ajánlom megnyitni az idei szezont. Az alábbi romesco amolyan hamis változat, alapja ugyanis egy kiváló kamrakincs, egy üveg zakuszka! Akinek van kedve, bátran próbálja ki az eredetijét is, mind a csengelei fehér, mind a velencei zöld mellé pazar lesz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
