chili&vanília

Spárgalakoma

Gasztro

Fehér és zöld spárga hamis romesco szósszal

Ahogy megyünk bele a spárgaszezonba, jöhetnek még majd az éves újítások és ötletelések. Az első spárgákkal azonban még általában nem történnek nagy, kreatív kísérletek, hiszen ilyenkor akkora az öröm az egyéves szünet után, hogy a maga nemes egyszerűségében kell még kiélvezni. Manapság már ráadásul kiváló termelői spárgákhoz is hozzájutni, igaz, némi utánajárással. Ha fehér, akkor a csengelei Vetter Farmé, ha pedig zöld, akkor a Bódi Andi-féle a csúcs. Bódi Andi a legbájosabb spárgatermelő, aki a Velencei-tó melletti kötött talajra hozta át a családi tudást (édesanyja Békésben spárgázik), és aki szerint az emberek spárgafogyasztási kedvét és szokásait leginkább az változtatja meg örökre, amikor először kóstolnak egy frissen szedett, minőségi spárgát, jól elkészítve. A csengelei spárgaföldről gyakorlatilag azon nyomban Németországba exportálják a termést – különösen a ritka, 26 milliméter átmérőjűt, aminek ott hatalmas kultusza van. A pazar hazai spárgákra igazán bevezethetnénk egy szezon­nyitó, közösségi spárgalakomát – olyat, mint a katalán La Calçotada. A calçot édes, zsenge újhagyma, faszénen grillezve kell fogyasztani, és Barcelonában számos eseményen lehet koccintani az érkezésére. Az újhagyma mellé hagyományosan ún. romesco szósz jár.

A mártás a katalán Tarragona településről származik, és sült paradicsomból, paprikából, magokból (mandula, mogyoró), fokhagymából és olívaolajból készül. Ahány család, annyiféle receptje létezik. A nemzetközi gasztronómiában spárga mellé is gyakori, így ezzel ajánlom megnyitni az idei szezont. Az alábbi romesco amolyan hamis változat, alapja ugyanis egy kiváló kamrakincs, egy üveg zakuszka! Akinek van kedve, bátran próbálja ki az eredetijét is, mind a csengelei fehér, mind a velencei zöld mellé pazar lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.