A Soroksári utat 132 évvel ezelőtt Zimonyi útnak nevezték, a ráckevei HÉV-et soroksári HÉV-nek. Nem sokáig. Az új tömegközlekedési eszköz 1887. augusztus 7-én indult Soroksárra, de mivel a vonalat már novemberben meghosszabbították Dunaharasztiig, a neve is Harasztira változott. De a soroksáriakat ez a legkevésbé érdekelte, inkább azt élvezték, hogy a helyiérdekű megjelenésével fellendült a helyi ipar és kereskedelem. A korabeli beszámolók szerint a századfordulóra a vendéglátás mennyiségi és minőségi tekintetben is kiemelkedővé vált, a környékbeli települések közül messze Soroksáron jutott a legtöbb kocsma egy emberre. A kivételes helyzet 1950-ben, Nagy-Budapest születése után ért véget, Soroksár a szomszédos Pesterzsébettel együtt Budapest 20. kerületévé vált, és a vendéglőket, kocsmákat államosították. A Grassalkovich u. 241. számú ház alatt működő csárda sem kerülhette el sorsát, mégis ez lett a szabályt erősítő kivétel. „A Délpesti ÁFÉSZ üzemeltette a vendéglőt, amikor az akkori üzletvezető 1968-ban üzletvezetőként (sic!) átvette a csárda irányítását. A kezdetektől fogva az italfogyasztás visszaszorítását szorgalmazta, és azon volt, hogy az étkeztetés legyen a fő profil” – olvassuk a Sramli honlapján, de egyetlen szót sem hiszünk el belőle, hiszen ki látott már olyan vendéglőst, aki az italfogyasztást rossz szemmel nézné?
Persze ettől még lehetett és lehet is az étkeztetés a Sramli csárda fő profilja, mindenesetre szombat este élőzene is van, felár nélkül. Azt nem tudjuk, hogy a derék tangóharmonikás a várható záporok miatt húzza-e a majdnem üres belső térben, vagy csak a szomszédokat akarja megkímélni, de az biztos, hogy a kerthelyiségben nagyobb közönsége lenne.
A gombalevesnél (800 Ft) gyanús, hogy a pincér „erőset” és kenyeret is ajánl hozzá, szerencsére nincs rájuk szükség. Tipikus paprikás-tejfölös megoldás, lehetne melegebb meg egy kicsit több. A borjúpaprikás (2800 Ft) szintén olyan, mintha a nagymama konyhájából hozták volna, de ugyancsak a takarékosság jegyében. A hús és a galuska kellemes, a hőfok most is lehetne valamivel magasabb. Sajnos a tócsnibundás fogasfalatokról (3150 Ft) nem nyilatkozhatunk ennyire pozitívan. Itt nem a hőmérséklettel vagy a mennyiséggel van baj, inkább az ízekkel, pontosabban azok hiányával. Noha a sűrű bunda nem illenék a könnyed halfiléhez, most egy cseppet sem bánjuk – így legalább marad belőle valamiféle sós emlék. Szerény vigasz, hogy a somlói galuska (900 Ft) jobb az átlagnál, de azért egy cukrászdát nem építenénk rá.
