kertész lesek

Sramli csárda

  • kertész lesek
  • 2019. július 13.

Gasztro

A Soroksári utat 132 évvel ezelőtt Zimonyi útnak nevezték, a ráckevei HÉV-et soroksári HÉV-nek. Nem sokáig. Az új tömegközlekedési eszköz 1887. augusztus 7-én indult Soroksárra, de mivel a vonalat már novemberben meghosszabbították Dunaharasztiig, a neve is Harasztira változott. De a soroksáriakat ez a legkevésbé érdekelte, inkább azt élvezték, hogy a helyiérdekű megjelenésével fellendült a helyi ipar és kereskedelem. A korabeli beszámolók szerint a századfordulóra a vendéglátás mennyiségi és minőségi tekintetben is kiemelkedővé vált, a környékbeli települések közül messze Soroksáron jutott a legtöbb kocsma egy emberre. A kivételes helyzet 1950-ben, Nagy-Budapest születése után ért véget, Soroksár a szomszédos Pesterzsébettel együtt Budapest 20. kerületévé vált, és a vendéglőket, kocsmákat államosították. A Grassalkovich u. 241. számú ház alatt működő csárda sem kerülhette el sorsát, mégis ez lett a szabályt erősítő kivétel. „A Délpesti ÁFÉSZ üzemeltette a vendéglőt, amikor az akkori üzletvezető 1968-ban üzletvezetőként (sic!) átvette a csárda irányítását. A kezdetektől fogva az italfogyasztás visszaszorítását szorgalmazta, és azon volt, hogy az étkeztetés legyen a fő profil” – olvassuk a Sramli honlapján, de egyetlen szót sem hiszünk el belőle, hiszen ki látott már olyan vendéglőst, aki az italfogyasztást rossz szemmel nézné?

Persze ettől még lehetett és lehet is az étkeztetés a Sramli csárda fő profilja, mindenesetre szombat este élőzene is van, felár nélkül. Azt nem tudjuk, hogy a derék tangóharmonikás a várható záporok miatt húzza-e a majdnem üres belső térben, vagy csak a szomszédokat akarja megkímélni, de az biztos, hogy a kerthelyiségben nagyobb közönsége lenne.

A gombalevesnél (800 Ft) gyanús, hogy a pincér „erőset” és kenyeret is ajánl hozzá, szerencsére nincs rájuk szükség. Tipikus paprikás-tejfölös megoldás, lehetne melegebb meg egy kicsit több. A borjúpaprikás (2800 Ft) szintén olyan, mintha a nagymama konyhájából hozták volna, de ugyancsak a takarékosság jegyében. A hús és a galuska kellemes, a hőfok most is lehetne valamivel magasabb. Sajnos a tócsnibundás fogasfalatokról (3150 Ft) nem nyilatkozhatunk ennyire pozitívan. Itt nem a hőmérséklettel vagy a mennyiséggel van baj, inkább az ízekkel, pontosabban azok hiányával. Noha a sűrű bunda nem illenék a könnyed halfiléhez, most egy cseppet sem bánjuk – így legalább marad belőle valamiféle sós emlék. Szerény vigasz, hogy a somlói galuska (900 Ft) jobb az átlagnál, de azért egy cukrászdát nem építenénk rá.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.