Székesfehérvár sétálóutcáján egymásba érnek a teraszok, de az érdeklődés nincs arányban a választékkal. Legalábbis csütörtökön, kora este. A vendéglősök a magányos placcok ellenére sem húzták le a redőnyt vagy hozták előbbre a zárórát, sőt a tűzhelyeket sem hagyták kihűlni.
Különösen nehéz helyzetben lehetnek azok az egységek, amelyek valamely félreeső utcácskában próbálnak bizonyítani, mint például a Juhász Gyula utca 2. alatti Sufni Bisztró. Nem csak a terasz, a mindenféle paraszti tárgyakkal teliaggatott benti rész is teljesen üres, a felszolgáló mégis lelkesnek tűnik, sőt kimondottan büszkének, amikor biztosít róla, hogy az étlapon szereplő tételek listája hiánytalan.
A gulyáslevest (1350 Ft) „stílusosan”, kis piros fazékban hozza, az íze kellemesen fűszeres. Kár, hogy a hús túlfőtt, alig kell rágni; ami a pudingnál erény, a gulyásnál más megítélés alá esik. Viszont a mennyiségre nem lehet panasz. A rántott sajtot (2350 Ft) „rántott kézműves sajtnak” nevezik, rosszat sejtünk, de hamar kiderül, hogy ez nem puszta menőzés. A három háromszög alakú sajt nem csak az átlagnál, de az átlagon felülinél is jobb, nem nyúlik, mint a rágógumi, és a bundája is sokkal könnyebb, mint a megszokott gránitszilárdságú prézlik. A lila coleslaw saláta köszönőviszonyban sincs a hagyományossal, nem rossz, csak szokatlan. Ellenben a magyarosnak mondott harcsafiléből készült „Sufni” fish and chips (3200 Ft) pontosan olyan, mintha ismeretlen tengeri hal lett volna az alap. Érdekes a mellé adott a chilis-tejfölös uborkasaláta – vélhetően ettől „magyaros” –, külön öröm, hogy a sült krumplit rendesen megcsinálták. A sajtnál és a halnál is dicséret illeti a hangulatos tálalást (képünkön), ráadásul így a törésveszély is minimális.
A mézes-vaníliás mákos guba (1190 Ft) könnyed, nyáresti desszert októberben, még ha a hozzávalók alapján épp az ellenkezőjét is várnánk. Még azt sem mondhatjuk rá, hogy túlzottan édes lenne, itt ugyanis a mézes valóban azt jelenti, hogy méz van benne, és nem azt, hogy émelyítő.
