A kedvelt fekete szeder még nem csengett le, rengeteg nagyszerű receptben szerepelhet ezekben a hetekben. Azon túl, hogy az egyik legfinomabb nyári gyümölcs, számos jótékony hatása miatt is érdemes minél többet fogyasztani belőle, a szezonja most van a csúcson, de még szeptemberig is kitart. Az egyik legkorábban említett gyógynövény, patikusok már a 16. században is használták kezelésekre. Egyúttal az egyik legrégebb óta gyűjtött vadgyümölcs is, sokáig szinte csak így termett. Magyarországon a 19. századtól került a kertekbe, ahol tüskés védősövényként is népszerű volt. Nagyobb volumenű és kulináris elterjedésében fontos mérföldkőnek számított, hogy amerikai növénynemesítők kifejlesztették a tüskétlen változatát, így a szedése sokkal könnyebbé vált. Konyhai felhasználása rendkívül változatos lehet, nemcsak desszertekben, hanem sós fogásokban: salátákban, sültek vagy sajtok mellett is kiválóan érvényesül. Süteményekben – morzsasütikben, pitékben – almával, nektarinnal, őszibarackkal érdemes párosítani. Vigyázat, színanyaga rendkívül erős, hamar feketére fog mindent és mindenkit, ami és aki a közelébe kerül. Az alábbi kefires palacsinta mellé sütőben készült forró öntetként kerül. Bátran lehet ízesíteni gyömbérrel, csilivel, borssal, vagy akár zöldfűszerekkel, pl. zsályával, kakukkfűvel, a szeder jól bírja ezeket. A szósz passzírozását sajnos nem lehet megúszni, az apró, kemény magok kellemetlenek a selymes mártásban. Az orosz, ukrán ihletésű palacsintát, az oladuskit eredetileg cukrozott sűrített tejjel vagy édes tejföllel locsolják, de a gyümölcsszósz is kiváló mellé. Lágy, krémes és könnyű, nem túl vastag a palacsinta, készítése szuperegyszerű.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
