kertész lesek

Tereza

  • kertész lesek
  • 2019. június 9.

Gasztro

Ha azt mondjuk, hogy a Nagymező utca 3. számú ház a „megkövesedett történelem”, mindjárt hozzátehetnénk, hogy a „megkövesedett változatosság” is, annyi minden működött itt a századforduló óta. 1913-ban Mayer Ábrahám cukorka-, csokoládé- és déligyümölcs-kereskedése, 1920-ban villanyvarroda, majd az évtized végétől Rákosiék hatalomra kerüléséig nyomda és kiadóhivatal, szerkesztőségek és műtermek. A komcsi idők alatt aztán játékboltot nyitottak, majd a Fővárosi Dohánybolt Vállalat fészkelte be magát. Ma már a vendéglátásé a főszerep, öt évvel ezelőtt szépeket és csúnyákat is írtunk az itteni Bordó bisztróról, de azóta többször is fordult a cégtábla. Olyannyira, hogy a vállalhatatlan nevű Itteremről lemaradtunk, tavaly ugyanis már Tereza néven nyitották meg az üzletet és a szomszédos foghíjtelken a „kerthelyiséget”.

Minden bizonnyal a Terézváros ihlette a névadókat, de ezzel vége is a hazai vonatkozásoknak. „Egy olyan helyet álmodtunk meg 2018 tavaszán, ahová napszaktól független[ül] bármikor betérhetsz egy otthonos vendégségbe; ahol a dél-amerikai életérzés ámulatba ejtő egyedisége egyet jelent az élet és étel szeretetével, a kikapcsolódás a fesztelen, nyári életérzéssel, a kultúra a nyitottsággal, a kert a szabadsággal. Konyhánk egyediségét az utazásaink és élményeink inspirálták, és legfőbb célunk, hogy bemutassuk a mexikói gasztronómia valódi ízeit és esszenciáit” – írják ajánlójukban, és az kétségtelen, hogyha háttal vagyunk a Nagymező utcának, akár a szabadság kertjének képzelhetjük a zöldmezősnek aligha nevezhető grundot, ami a jó időre való tekintettel teljesen megtelik.

A választék sokkal izgalmasabb, mint az átlagos pesti mexicano tanyákon. Az Elote preparado (990 Ft) szó szerint főtt kukoricát jelent, ami itt kb. egyharmad csövet jelent. De lime-ot, juhsajtot és spéci majonézt is adnak mellé, így az összhatás izgalmasabb, mintha csak megsózták volna. A Sopa de elo­te (1490 Ft), azaz a kukoricaleves nem a szokásos édes-krémes szósz, hanem valódi leves, és a kukoricának sem csak az ízét érezzük. Nem hagyták ki belőle a csilit, de nem vitték túlzásba sem. A Calabacitas a la mexicanát (2790 Ft) mexikói lecsónak nevezik, édesebb és könnyebb, mint a magyar változat, és nem árt neki a tejföl sem. A Chili con carné (2990 Ft) kellemesen csípős, de a jelentős mennyiségű bab ellenére sem érezzük, hogy ne tudnánk felállni az asztaltól. Ráadásul nemcsak csípős szószokat, de csokoládét is adnak hozzá, ami csak elmondva tűnik rémesnek, különben az est legjobb fűszere.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.