chili&vanília

Roastbeef

Gasztro

Régi szakácskönyveinket elnézve határozottan úgy tűnik, hogy a marhasült igencsak gyakran került annak idején az asztalra. Bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet klasszikus kötete (A jó házi konyha, 1924) számos oldalt szentel az „angolos” marhasült elkészítésének, legutóbb pedig a Szabó Magda hagyatékából előkerült, recepteket tartalmazó füzetecskéből kiadott könyv (Egy meszely az fél icce – Szabó Magda ízei) sodorta újra elém. Más kultúrákhoz képest nálunk sokkal kevésbé népszerű a marha, ez összefüggésben lehet azzal is, hogy nehéz a minőségi, érlelt marhahús beszerzése. Pedig a klasszikus roastbeef szenzációsan finom tud lenni, arról nem is beszélve, hogy a létező egyik legjobb vendégváró fogás, hiszen hidegen, hajszálvékonyra szeletelve is parádés. A kulcsa mindenképpen a jó hús, ezt bizalmi hentestől szerezzük be, aki marhahús-specialista is, vagy konzultáljunk a hentesünkkel. A roastbeef elkészítéséhez nyújtott tanácsokért és instrukciókért köszönet Nemesvölgyi Attilának (Babka), aki a város egyik legjobbját készíti.

 

A tökéletes roastbeef lépésről lépésre

Hozzávalók (kb. 6 adag)

 

1 kg (nettó) jó minőségű marhahús: fartő, felsál, vagy fehérpecsenye

só, frissen őrölt bors

0,5 dl olaj (napraforgó, repce vagy főzéshez

használt olívaolaj)

 

A húst legalább 1-2 órával a felhasználás előtt vegyük ki a hűtőből, mindenképpen szobahőmérsékletű legyen.

A sütőt előmelegítjük 100 fokra (alul-felül, sima fokozat).

A húst konyhai papírtörlővel leitatjuk, hogy teljesen száraz legyen.

A külső felületén található inakat, hártyákat, vastagabb faggyúrétegeket eltávolítjuk (a már előkészített hús súlyát mérjük le). A zsírból valamennyi maradjon rajta, ettől szaftosabb lesz a hús.

Alaposan, minden oldalán megsózzuk, frissen őrölt borssal gazdagon ízesítjük.

Felhevítünk egy vastag falú, nagy serpenyőt. Amikor olyan forró a serpenyő, hogy szinte füstöl, akkor beleöntjük az olajat. Az edénybe tesszük a marhahúst, és minden oldalán erősen körbepirítjuk. Ne mozgassuk, várjuk ki türelmesen, hogy szép vastag, piros kérget és pörzsanyagot kapjon, ez oldalanként legalább 2-3 perc.

Áthelyezzük egy alufóliával leterített tepsire, és betesszük az előmelegített sütőbe.

Sütési idő (szaftos, rózsaszín közepű húshoz): kb. 45-50 perc/1 kiló. Így tudunk a súlyhoz képest kalkulálni. A legbiztosabb módszer azonban – főleg, ha gyakran készítünk marhahúst – maghőmérő beszerzése, amely pontosan megmutatja, hogy hány fokos a sült belseje. A klasszikus roastbeef esetében az 55 fokos maghőmérséklet az ideális, így lesz medium fokozatú, vagyis belül rózsaszínű, omlós. (véres: 48–52 fok, medium: 55–59 fok, átsült: 60–62 fok).

Ha langyosan, frissen, a készítés után közvetlenül tálaljuk, akkor is legalább 15 percig pihentetjük szeletelés előtt, csak akkor vágjuk éles késsel nagyon vékony szeletekre.

A roastbeef hidegen is kiváló, ehhez, amikor kihűlt, alufóliába csomagoljuk, és akár 2-3 napig is hűtőben tárolhatjuk.

Ha jó minőségű húst kaptunk, akkor nem kell más hozzá, mint kevés durva szemű tengeri só. De adhatunk mellé olívaolajat, mustárt, szószokat, salátát, s tehetjük szendvicsbe is.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.