kertész lesek

Üvegház

  • kertész lesek
  • 2015. augusztus 23.

Gasztro

Sokan nem is gondolják, hogy a Göd és Vác közötti Duna-parti szakasz, vagyis Sződliget önálló település. Igaz, csak 1950 óta van ez így, tehát simán lehetséges, hogy függetlenségéhez nagyban hozzájárult az „Egy Duna-parti csónakházban” c. korabeli sláger. Viszont az önkormányzat helytörténeti krónikájából az világlik ki, hogy a korábban Sződhöz tartozó üdülőhelynek „a Horthy-korszakban indult meg a gyors ütemű fejlődése (…), 1936-ra már 8 fűszerbolt, 3 hentes és mészáros, 4 péküzlet és kemence, 5 vendéglő és kocsma, valamint 2 kifőzéses konyha állt az itt lakók rendelkezésére”.

Nem tudjuk, most hányadán állnak, de hogy ennyi nincs, az hétszentség, se hentes, se vendéglő. De vigaszágon, majdnem a Duna-parton, az egykori parkszínpad mellett (mert ilyen is volt valaha) egy korántsem tájjellegű (értsd: halbüfé vagy kocsma) vendéglátóhely húzódik meg szerényen. Szó szerint, mert igaz, hogy a 2-es úton kitáblázták az Üvegház „restaurantot”, ám elsőre a sokkal impozánsabb látványt nyújtó, út menti bútor- és kosárboltot néztük vendéglőnek, ahol vesszőből font traktort is árulnak. Nos, az Üvegház pár méterrel odébb van, és vagy észreveszik, vagy nem (a pontos cím: Árpádházi Szent Erzsébet sétány 3.), mivel homlokzatán semmiféle felirat nincs.

Helyette van háromféle halászlé: ponty, harcsa, vegyes. Nem azért választjuk a pontyot (1390 Ft), mert ponty, hanem mert sződligetinek hívják (a harcsa csak „dunai”), de nem bánjuk meg. Friss a hal, kellemesen fűszeres a lé, nem vadították be, nem is álcázták mindenféle erőspistákkal. Még jobban ízlik a kukoricapehelyben panírozott csirkemell (1790 Ft), amit rosszabb helyeken minden bizonnyal fitneszcsirkének neveznének, csakhogy rosszabb helyeken ilyet nem kapni. Tényleg mintha pehellyel lenne beborítva, a hús is első osztályú, a hozzáadott salátaköret pedig nem is lehetne primőrebb. Már-már magától értetődő, hogy a hagymás rostélyossal (2090 Ft) sem faragunk rá. Azt mondják, szürke marhából készült, készséggel elhisszük, de a legemlékezetesebb része mégis a sült hagyma, amely, ugye, valami olajos rémálom szokott lenni, de ez most olyan könnyű, hogy tényleg csak az ízét érezzük.

A somlói galuskából (790 Ft) a tejszínhabot je­gyezzük meg. Olyan kemény, hogy megáll benne a 200 forintos.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.