kertész lesek

Üvegház

  • kertész lesek
  • 2015. augusztus 23.

Gasztro

Sokan nem is gondolják, hogy a Göd és Vác közötti Duna-parti szakasz, vagyis Sződliget önálló település. Igaz, csak 1950 óta van ez így, tehát simán lehetséges, hogy függetlenségéhez nagyban hozzájárult az „Egy Duna-parti csónakházban” c. korabeli sláger. Viszont az önkormányzat helytörténeti krónikájából az világlik ki, hogy a korábban Sződhöz tartozó üdülőhelynek „a Horthy-korszakban indult meg a gyors ütemű fejlődése (…), 1936-ra már 8 fűszerbolt, 3 hentes és mészáros, 4 péküzlet és kemence, 5 vendéglő és kocsma, valamint 2 kifőzéses konyha állt az itt lakók rendelkezésére”.

Nem tudjuk, most hányadán állnak, de hogy ennyi nincs, az hétszentség, se hentes, se vendéglő. De vigaszágon, majdnem a Duna-parton, az egykori parkszínpad mellett (mert ilyen is volt valaha) egy korántsem tájjellegű (értsd: halbüfé vagy kocsma) vendéglátóhely húzódik meg szerényen. Szó szerint, mert igaz, hogy a 2-es úton kitáblázták az Üvegház „restaurantot”, ám elsőre a sokkal impozánsabb látványt nyújtó, út menti bútor- és kosárboltot néztük vendéglőnek, ahol vesszőből font traktort is árulnak. Nos, az Üvegház pár méterrel odébb van, és vagy észreveszik, vagy nem (a pontos cím: Árpádházi Szent Erzsébet sétány 3.), mivel homlokzatán semmiféle felirat nincs.

Helyette van háromféle halászlé: ponty, harcsa, vegyes. Nem azért választjuk a pontyot (1390 Ft), mert ponty, hanem mert sződligetinek hívják (a harcsa csak „dunai”), de nem bánjuk meg. Friss a hal, kellemesen fűszeres a lé, nem vadították be, nem is álcázták mindenféle erőspistákkal. Még jobban ízlik a kukoricapehelyben panírozott csirkemell (1790 Ft), amit rosszabb helyeken minden bizonnyal fitneszcsirkének neveznének, csakhogy rosszabb helyeken ilyet nem kapni. Tényleg mintha pehellyel lenne beborítva, a hús is első osztályú, a hozzáadott salátaköret pedig nem is lehetne primőrebb. Már-már magától értetődő, hogy a hagymás rostélyossal (2090 Ft) sem faragunk rá. Azt mondják, szürke marhából készült, készséggel elhisszük, de a legemlékezetesebb része mégis a sült hagyma, amely, ugye, valami olajos rémálom szokott lenni, de ez most olyan könnyű, hogy tényleg csak az ízét érezzük.

A somlói galuskából (790 Ft) a tejszínhabot je­gyezzük meg. Olyan kemény, hogy megáll benne a 200 forintos.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.