kertész lesek

Vian/Gozsdu

  • kertész lesek
  • 2012. október 20.

Gasztro

Úgy tűnik, hogy annyira trendi a Király és a Dob utca átjáróháza, a Gozsdu udvar, hogy lassan az útikönyvekben beelőzi a Halászbástyát vagy a Városligeti-tavat. Sőt, az Ecserit, hiszen már azt is olvastuk, hogy a GU nem más, mint a pesti Portobello Road.

Felőlünk a fővárosi hídi vásár is lehetne, ha csak a lacikonyhák illegetnék magukat, biztosan nem mennénk oda.

Természetesen a pecsenye vagy a lángos ritka madár erre, az egy négyzetméterre jutó kávézók száma viszont minden bizonnyal itt a legmagasabb. Étteremből már szerényebb a kínálat, a lassan hálózattá váló Viant (a Liszt Ferenc téri mellett a Bazilikánál is van belőle) választjuk - itt találunk szabad asztalt.

A kiszolgálás ugyanolyan hanyag-udvariaskodó, mint bármelyik felkapott helyen. A kötelező körök mellett némi nagyképűsködés, látszik, hogy itt az új vendég nem oszt, nem szoroz. A hideg gyümölcsleves (890 Ft) annál inkább. Főleg a színe. Ilyen lilát a Sárga tengeralattjáró pszichedelikus orgiája óta nem láttunk, és ha nem lenne mandulás tejszínhab a közepén, nem is tudnánk túl sokáig nézni. Az íze nem ennyire különleges - valahol félúton az ivójoghurt és a mirelit szeder között, a mandula javít, a hab viszont ront rajta. A mogyorós zöldtészta csípős csirkemellcsíkokkal (2360 Ft) egy fokkal jobb, bár Pantone-skála segítségével most is könnyebben fejezhetnénk ki a külsőségeket. Valóban csípős, de enyhítően tejszínes is, átlagos csirkével - túlzást legfeljebb az árában érzünk. Pláne a ratatouille-on heverő olívás kacsafilé rösztivel (2990 Ft) fogással összehasonlítva. Ez valóban rászolgál a főétel besorolásra, az arányok és a hőmérséklet a legnagyobb rendben, és a kacsa legnagyobb veszélye, a kelleténél több zsír sem vágja hidegre. Mégis a legjobbat a legvégéről, a "francia recept" szerint készült citromtortáról (940 Ft) mondhatjuk. Friss és fanyar, könnyed, mint egy balerina. Az egyetlen dolog a Gozsdu udvarban, amin nem érezzük a megfelelni akarást.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.