Gasztro

Az egyik legrégebbi fűszer és gyógynövény, számos közkedvelt (egyben közutálatnak is örvendő) cukorka és csemege alapja. Rajongói táboránál csak azoké népesebb, akik ki nem állhatják az ízét.

Az abruzzói olívabirtokon töltött novemberi szüreti napot életem egyik legemlékezetesebb élményeként tartom számon. Három emléket őrzök a mai napig a legerősebben: elsőként a frissen préselt olívaolaj átható, intenzív illatát, amely betöltötte a termet.

Minden szót vállalok. Igen, a "mézjégkocká"-t is. Ahogy a "gyóntatólilá"-t, az "érett balerina, ellenfényben"-t és a "csacsi fiú, jöjjön csacsacsázni"-t is. Ezek úgynevezett bormetaforák, amiket az adott években legjobbnak ítélt borokról szóló kiadványok megrendelésére szállítottam, lírikusi minőségben. A legutolsó "lepkesúlyú fekvenyomó"-ig meg tudom magyarázni.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Budapestet idén elöntötte a forralt bor. Cikkünkben azok a helyek szerepelnek, amelyek megugrották magasra tett, természetesen szubjektív lécünket.

Először is árulja el nekem valaki azonnal, hogy a sok hízottliba-máj és liba hazájában mi történik a libák nyakával! Pontosabban fogalmazva, a nyakbőrükkel. Merthogy az hiánycikk, az már bizonyos.

A 15-ös buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire megszólal a vámpír: Mi van? Nem láttak még ételhordót?

Négyszáz méter sincs, mégis úgy tűnik, a világ tetején ülünk. A visegrádi Nagy-villám kilátóból nyílik Magyarország legszebb panorámája, legszívesebben azt mondanánk, hogy festő ecsetjére kívánkozik, de igazság szerint félő, hogy a legkreatívabb emberi beavatkozás (megörökítés) is csak ártana neki. (A fényképezőgépet gyorsan visszatesszük a tatyóba.)