étel, hordó

Zöldfa - Csömör

  • ételhordó
  • 2013. február 17.

Gasztro

Vannak olyan, fővároshoz közel eső települések, melyek ugyanúgy tartozhatnának Budapesthez, ahogyan nem. Kapásból Budakeszi, Budakalász és Budaörs ugrik be, róluk persze tudjuk, hogy az agglomeráció áldásából (helyi iparűzési adó) bőséggel részesülő városok, ellentétben olyan határesettel, amilyen például Csömör. A baljósan csengő nevű nagyközségben az most a legfontosabb kérdés, hogy kezdeményezzék-e a várossá nyilvánítást. A helyi sajtóból úgy értesültünk, hogy parázs vita dúl felőle.


A Zöldfa vendéglő maga a megtestesült hagyomány: "Dédszüleim legmerészebb álma vált valóra, hisz a harmincas években is jó hírű, olajos padlós Kalmár kocsma mára klasszikus, magyaros tradíciókat követő, házias jellegű étteremmé fejlődött. E röpke nyolc évtized legjelentősebb mérföldköve az 1982-es év, amikor üzletünk a Zöldfa étterem névvel megnyílt" - írja a tulaj az étterem honlapján.

Vasárnap ebédidőben alig van szabad asztal, viszont az extra svédasztalos menü körül nincs tumultus - minket sem hoz lázba, legyen inkább a la carte: a csömöri gombócleves (650 Ft) érdekes kezdés. Májgombócra tippelünk, de hagyományos csirkehúsleves érkezik, nem nagy szám, viszont kétségkívül feldobja a tésztapótló krumpligombóc. A gulyáslevest (890 Ft) nem kell feldobni, ha egyszer ilyet adnának a szerencsétlen turistának, biztosan másképp gondolna Magyarországra. Ugyanez áll a borjúpaprikásra (1600 Ft), bár megütközésünkre cipós kiszerelésben érkezik. (Galuskával lenne az igazi.)

Különlegességnek a baconos szüzet választjuk (2650 Ft) fügemártással. Tisztes iparosmunka remek hozzávalókkal, külön is megdicsérnénk a rösztit (450 Ft), nem tocsog, nem szikár, ritka madár.

De nála is ritkább az olyan túrós és baracklekváros palacsinta (390 Ft/db), ami friss, vastag és a tölteléket sem spórolták ki belőle. A Zöldfában így fest a desszert - egyszer feltétlenül érdemes kipróbálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.