Szijjártó Péter külügyminiszter baráti találkozóra érkezett Pozsonyba október 5-én – talán éppen a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd átadásának évfordulójára szervezett ünnepséget tervezték –, ám kollégája, Ivan Korčok váratlanul szóvá tette, hogy a szlovák külügy a sajtóból értesül olyan felvidéki beruházásokról – például templomfelújításokról, műemlék épületek megvásárlásáról –, melyeket a területükön a magyar külügy irányít Budapestről. A Paraméter szlovákiai magyar hírportál szerint Korčok egy listával érkezett a megbeszélésre, melyen a magyar fél kifogásolható lépéseit sorolta fel; közöttük szerepelt az ún. Termőföld Magántőkealap (TM) terve is.
Célzottan
A kifogásolt tételek többmilliárdos nagyságrendűek: a külügyminisztérium neten is elérhető tavalyi beszámolója alapján Szijjártóék 4,5 milliárd forintot költöttek kassai, besztercebányai és tornaljai ingatlanok megvásárlására, felújítására, ám Korčok szerint ebből csak a kassai vétel volt nyilvános a szlovák fél számára.
Korčok a földügyről a pozsonyi Új Szónak adott interjújában azt mondta: „A konkrét ügyben nem a tőke szabad mozgását kifogásoljuk, hanem azt, hogy ebben az esetben magyarországi közpénzekről van szó. Ez pedig alapvető különbség. Ha gazdák vásárolnak földet, azzal én nem foglalkozom, hiszen erre az unióban lehetőség van. De abban a pillanatban, amikor a magyar kormány úgy dönt, közpénzeket fordítana a célra, nekem, mint külügyminiszternek meg kell kérdeznem, mi ezzel a célja.”
A földügyről Eduard Heger szlovák kormányfő is tárgyalt Orbán Viktorral, aki levélben értesítette szlovák kollégáját, hogy visszavonják a rendeletet a Termőföld Magántőkealap létrehozásáról (lásd NER, határok nélkül című írásunkat). Ez meg is történt. Az alap célja termőföld vásárlása lett volna a szomszédos országokban, a Szlovákiára eső részből az ország termőföldjeinek 1 százalékát is megvehette volna. Az nem volt világos, hogy kik gazdálkodhattak volna, illetve kinek a kezébe került volna a termőföld. Bár a magyar kormány határozata alapján az alap „célja a kelet-közép-európai régióban termőföld vásárlása, megteremtve ezáltal a hazai mezőgazdasági vállalkozások nemzetközi terjeszkedésének alapjait”, forrásaink szerint a földet nem feltétlenül magyarországi vállalkozók használták volna, inkább határon túli magyar gazdák lehettek volna a kedvezményezettek. Még 2014-ben a romániai magyar mezőgazdasági attasé elszólta magát a kolozsvári Krónika című lapnak, miszerint a magyar kormány földvásárlásra készül Erdélyben. A nagykövetség azonnal cáfolta az interjú állítását – de a hangfelvétel megvolt.
A magyar kormány meghátrálását a szlovák külügy saját sikereként könyvelte el, bár az ellenzék igyekezett tőkét kovácsolni az ügyből, és rendkívüli parlamenti ülést próbált összehívni. Robert Fico volt kormányfő úgy fogalmazott: „Az erős és tapasztalt politikus, Orbán Viktor érti, hogy Szlovákiában anarchia van. Tudja, hogy itt az ideje a magyar érdekek érvényesítésének Szlovákiában.” A mezőgazdasági tárca azonnal törvénymódosítást kezdeményezett, amely megnehezítené a termőföldvásárlást külföldiek számára, ahogy ezt korábban Románia is megtette. Pozsony elővásárlási jogot biztosítana az államnak és néhány kiválasztott jogi személynek, de korlátozná olyan külföldi magánszemélyek termőföldvásárlását is, akik az uniós joggal ellentétesen finanszíroznák a vételt. Október 15-től pedig a regionális földhivataloknak jelezniük kell a központi szerveknek, így a külügyminisztériumnak is, ha külföldi akar termőföldet vásárolni Szlovákiában.
A termőföldügy reflektorfénybe hozta a Magyarország felől Szlovákiába érkező más állami támogatásokat is: sorra jelennek meg újságcikkek arról, milyen jellegű magyar állami pénzek kerülnek át a határon túlra, és mit vásárol a magyar kormány a Dunától északra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
