Surányi: „Az én ízlésem szerint minden árbefagyasztás mélyen gazdaságellenes”

Gazdaság

A magyar gazdaság helyzetét, a magas infláció okait, kezelését, az extraprofitadót, és az új kormány összetételét is értékelték a Republikon csütörtöki konferenciáján.  

Csütörtök délelőtt Válságkezelés vagy mélyrepülés? címmel tartott konferenciát a Republikon Intézet. A tanácskozás során gazdaságtudományi szakemberek igyekeztek rávilágítani a jelenleg tapasztalható, rekordmértékű infláció okaira, következményeire és a felmerülő problémák kezelésének lehetőségeire, miközben az elmúlt hetek és hónapok számos gazdaságpolitikát érintő fejleményét és döntését is értékelték.

Nem csak a pandémia, nem csak a háború 

Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi elnöke bevezető előadásában leszögezte, liberális közgazdász barátaival ellentétben ő nem szokott farkast kiáltani, az elmúlt 12 évben senki nem halhatta tőle, hogy holnap csődbe megy az ország. Mindezzel együtt úgy véli, nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy jelenleg egy valódi válságkezelés vagy egy mélyrepülés előtt állunk-e. Szerinte ennek egyik oka, hogy kormányzati és ellenzéki oldalon is meglehetősen ellentétes álláspontok bontakoztak ki az elmúlt két évben. 

Surányi felidézte, hogy ugyanazoktól a szereplőktől – például Matolcsy György jegybankelnöktől –, akik bő két évvel ezelőtt még azt mondták, a magyar gazdaság 2010 és 2019 közötti időszaka az ország gazdaságtörténetének legnagyszerűbb évtizede volt, 2021-ben pedig úgy nyilatkoztak, Magyarország példátlanul sikeres válságkezelést hajtott végre, most már azt halljuk, hogy versenyképességi fordulatra lenne szükség. Matolcsy szerint ugyanis a példátlan sikerű válságkezelés ellenére újra megjelent az ikerdeficit (amikor egyszerre jelenik meg a fizetési mérleg és az államháztartás hiánya), a legfontosabb makroegyensúlyi mutatók jelentősen romlanak, a magyar államadósság pedig nem finanszírozható. Surányi úgy véli, Matolcsy ezen álláspontja fenntarthatatlan. Mint megjegyezte: „Ilyet én még jegybankelnöktől soha az életben nem hallottam, ráadásul nem igaz.”

Mindennek ellenére Surányi azt is hozzátette, az ellenzéki közgazdászok értékítéleteivel sem tud azonosulni, akik tulajdonképpen 2011 óta kongatják a vészharangot, és akik szerint fékezni kellene, azonnali költségvetési kiigazításra lenne szükség, és az sem lenne probléma, ha ennek a gazdaság mély recesszióba süllyedése lenne az ára. 

A volt jegybankelnök úgy véli, Európa és Magyarország egy gazdaságtörténeti jelentőségű fordulóponthoz érkezett, ami meg fogja határozni az elkövetkező éveket. Surányi elmondta, a pandémia önmagában nem indukálna ilyen változásokat, de az annak nyomán megtorpanni látszó globalizáció már annál inkább. A globalizáció, a fejlődő országokba való termeléskihelyezés által lehetővé tett folyamatos dezinflációs nyomás, ami korábban 2 százalék körül tartotta az inflációt a fejlett országokban, mostanra megszűnt, az infláció valószínűleg tartósan és lényegesen meg fogja haladni ezeket a korábbi értéket. Emellett persze tartósan magas energiaárakra is számítani lehet, aminek Surányi meglátása szerint szintén nem önmagában a háború vagy a pandémia az oka.

Surányi György a magyar gazdaság helyzetének értékelése során elmondta, bár első ránézésre az elmúlt évtized imponáló számokat mutat,

valójában nem mi növekedtünk, hanem más országok teljesítménye esett vissza.

Az egykori jegybankelnök szerint a nyugat-európai országokhoz képest alig érzékelhető felzárkózás ebben a „sikerévtizedben”, ha pedig csak a régiót nézzük, ez a teljesítmény mindössze arra volt elég, hogy fokozatosan lecsússzunk. Mind az egy főre jutó GDP-t, mind pedig az egy főre jutó fogyasztást tekintve két-három hellyel hátrébb kerültünk a 2010-es szinthez képest.

Surányi hozzátette:

„Az az argumentáció, hogy ez az infláció kizárólag a pandémia és az orosz-ukrán háború okozta, egész egyszerűen nem felel meg a tényeknek.”

A volt jegybankelnök kiemelte, Magyarország az infláció tekintetében 9,6 százalékkal látszólag az EU átlagmezőnyében van, a valóság azonban egészen más. Ehhez ugyanis a hivatalos álláspont szerint is 4-5 százalékot hozzá lehetne adni az elfojtott infláció (ársapkák, árbefagyasztások, kamatkorlátok stb.) miatt, Magyarország maginflációja pedig 10,3 százalék, amivel egyedüli ország vagyunk, ahol ez az érték magasabb, mint a teljes infláció. A  befagyasztott rezsi miatt egy nagyon jelentős inflációs nyomás nem látszik közvetlenül az inflációs számban, a potenciálisan 14-15 százalékos inflációnak pedig nagyjából a fele az, ami külső sokkhatások miatt következik be, „a másik fele kizárólag, házi készítésű és belülről táplált.” 

Mindennek ellenére Surányi továbbra is úgy látja, a magyar gazdaság külső helyzete még mindig stabil, ha pedig a legrosszabb forgatókönyv lépne életbe és a kormány esetleg nem oldaná meg a felmerülő problémákat, akkor sem kerülne válságba a gazdaság. Az egykori jegybankelnök szerint azonban, mivel a miniszterelnök szerdai bejelentése (és a csütörtök délutáni kormányinfó) alapján a kormány ki fogja igazítani a költségvetést, továbbá pedig az uniótól is fogunk forrásokhoz jutni, a fenntarthatóság kérdése közvetlenül nem merül fel.

Surányi szerint a kérdés inkább az, képes lesz-e a gazdaság olyan pályán haladni, ami látható javuláshoz és felzárkózáshoz tud vezetni. Ez viszont szerinte egyelőre bizonytalannak látszik. Jelen pillanatban úgy érzékeli: „Egy lassúbb növekedési pálya felé megyünk, nehezebb feltételek között, ha a gazdaságpolitika ágai radikálisan nem módosulnak, akkor ez a lassúbb növekedés egy gyors, még azt sem zárom ki, gyorsuló inflációs pálya mellett fog végbemenni.”

Az elzárkózás felelőssége 

Surányi előadása után, a konferencia meghívott vendégei egy kerekasztalbeszélgetés során vitatták meg, merre tart a magyar gazdaság. Igaz, az eredetileg meghirdetett programmal ellentétben Bojár Gábor vállalkozó és Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa mellé Surányi ide is becsatlakozott, mivel Szajlai Csaba, a Figyelő főszerkesztő-helyettese és Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője az utolsó pillanatban lemondta a tanácskozáson való részvételt – utóbbi a kormány szerdai bejelentése miatt összehívott értekezlet miatt.

Petschnig Mária Zita kiemelte, sok dologgal kell szembenéznie a frissen megalakult kormánynak, a különadók kivetéséről szóló bejelentés alapján viszont szerinte nincs szó a gazdaság rendbetételéről, hiszen azt senki nem mondta ki, hogy probléma lenne a költségvetéssel. Petschnig úgy véli, a gazdaság kialakítását úgy kellene végrehajtani, hogy a felzárkózásunk ne álljon meg, a munkaerőpiacon jelentkező feszültségek csökkentéséhez pedig az oktatási rendszer átalakítására lenne szükség, amire azonban szerinte semmilyen hajlandóság nincs.

Bojár Gábor úgy fogalmazott, vállalkozóként ő inkább „alulról” tudja szemlélni a dolgokat,

jelenleg pedig úgy látja, a tervgazdaság irányába haladunk.

Szerinte, például az informatika területén, a legfontosabb termelőerő az oktatás lenne, ez azonban a lehető legmostohább helyzetbe került az elmúlt években, ami a gazdaságra nézve kifejezetten kártékony, hatása pedig szinte beláthatatlan, hiszen rendbehozatalához 80-100 évre lenne szükség. Bojár úgy véli, jelenleg az oktatás tudatos lefosztása zajlik, miközben más helyekre rengeteg pénzt osztanak, ennek oka pedig szerinte borzasztóan egyszerű, hiszen több kutatás is kimutatta, hogy a Fidesz támogatottságának egyik legerősebb befolyásolója az iskolázottság mértéke. A vállalkozó úgy fogalmazott: „Egy országot megölni száz évre azért, hogy a következő választást is biztosan megnyerjem, ennél nagyobb bűnt az országgal szemben nehezen lehet elkövetni.”

Surányi szerint ugyan még korai lenne az újonnan felálló minisztériumok működéséről értékelést mondani, annyi azonban már most kijelenthető,

a szétszabdalt gazdasági területek egyszerűen átláthatatlanná váltak, mivel hét olyan tárca alakult, ami gazdasági vagy gazdaságpolitikai ügyekkel foglakozik.

A volt jegybankelnök szerint ezzel a felállással elsősorban a különböző pozíciókat betöltők versenyeztetésről van szó, amivel Orbán a saját hatalmát igyekszik megerősíteni. A miniszterelnök szerda délutáni bejelentésére, és az extraprofitadóra reagálva Bojár azt mondta, bár vállalkozóként ezt a fogalmat nem ismeri, jóhiszeműen könnyen mögé lehet képzelni dolgokat, bár ez nehéz, amikor még mindig olyan dolgokra költjük a legtöbbet, mint Liget projekt vagy a kormányzat várbaköltöztetése.

Surányi szerint a kérdés az, hogy a beruházások elkerülhetetlen mérséklése mellett vajon miket fognak leállítani, hiszen nem valószínű, hogy a presztízsberuházásokat érnék megszorítások, ennek következtében pedig, úgy véli,

továbbra is rengeteg pénz fog az oktatás helyett betonba áramlani. 

Surányi György szerint a bevezetendő különadók abban az esetben lennének indokoltak, ha a kormány arra számítana, hogy két éven belül varázsütésre fognak mérséklődni az energiaárak, a mostani felére, harmadára, hiszen ezeket csak akkor lehetne kivezetni. Azzal az MNB egykori elnöke is egyetértett, hogy rendkívüli helyzetekben lehet ilyen megoldásokat alkalmazni, ugyanakkor meglátása szerint sokkal hatásosabb lenne, ha a kormány nem kiválasztaná, mely ágazatokat terheli, hanem például a szerinte egyébként is tűrhetetlen 9 százalékos vállalkozási adót megemelné 15 százalékra. 

Surányi hozzátette, információi szerint az energiaszektorban, elsősorban pedig a MOL-nál horribilis profit keletkezik, ami nem is extraprofit, hanem monopolprofit. Ez abból származik, hogy a magyar benzinárakat a Brent olaj világpiaci ára alapján számolják, ami eddig is monopolprofitot jelentett a MOL-nak, hiszen ennél 2-3 dollárral olcsóbb volt az Ural típusú olaj, ez a szakadék azonban már 30-35 dollár, bizonyos információk pedig arra utalnak, hogy a Mol még ennél is olcsóbban kapja a Gazpromtól ezt az olajat.

Mindez Surányi szerint nyilvánvaló oka lehet annak, hogy Magyarország nem támogatja az olajembargót. Surányi György hozzátette, amellett, hogy ez a profit az ársapkák finanszírozására is alkalmas,

„az én ízlésem szerint minden árbefagyasztás kifejezetten, mélyen gazdaságellenes.”

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter bizottsági meghallgatáson elhangzott szavaira reagálva, miszerint önálló, többségi magyar tulajdonban lévő gazdaságot képzel el, Surányi úgy fogalmazott, az ilyen elképzelések az 50-es évek világát idézik, amiből egyébként szerinte a fideszesek egykor jogosan űztek gúnyt. Hozzátette, a kiigazítást nem a kívülről érkező szereplők nehezítése jelenti, gazdaságfejlesztés tekintetében pedig szerinte jelentősen túlköltekezik a kormány. Petschnig Mária Zita ezzel kapcsolatban megjegyezte, Nagy Márton megszólalása az elzárkózást és a dezintegrációs törekvéseket támasztja alá, ami az EU-tól való eltávolodás felé vezet, amikor pedig a versenyképesség erősítéséről van szó, akkor szerinte is a versenyt kellene erősíteni.

Magyarország Európai Unióhoz fűződő viszonyát Surányi úgy értékelte,

értékközösség már régen nincs az unióval, a kormány egyetlen érdeke az EU-ban, hogy pénzt kapjunk,

ezeknek a pénzeknek pedig olyan jelentősége van, hogy ezek híján elképzelhetetlen lett volna az utóbbi tizenkét év növekedése. Ettől függetlenül a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Orbán továbbra is kettős játékot fog játszani, miközben befelé egészen mást kommunikál majd.

A konferencia zárásaként Surányi megjegyezte, mindezzel együtt az olajembargó kérdése nem gazdasági kérdés, hanem erkölcsi, amelynek tétje, hogy „Magyarország hajlandó-e a rá kimért felelősséget és terhet vállalni abból, amit az összes többi ország vállal annak érdekében, hogy egyrészt Ukrajna megmeneküljön az orosz inváziótól, kettő, hogy mi magunk megmeneküljünk az orosz inváziótól.”

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk