Putyinék és Orbánék: a hazugság emlékművei

  • narancs.hu
  • 2014. július 20.

Hírnarancs

Az oroszok a maláj utasszállító lelövéséről hazudoznak gyalázatosan, Orbánék pedig suttyomban fejezték be közös történelmünk meggyalázásának az emlékművét. Egy forró vasárnap hírekben.

John Kerry amerikai külügyminiszter a CNN-nek adott interjúban arról beszélt, hogy a műholdjaik adatai szerint ukrajnai szeparatisták lőtték le csütörtökön a maláj utasszállító gépet. Utalt az Oroszországból a szakadár területekre beáramlott haditechnikára, valamint azokra az utóbb törölt internetes bejegyzésekre, amelyekben a kelet-ukrajnai oroszok az újabb repülő leszedésével dicsekednek.

Közben az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) egyik nem állandó tagja, Ausztrália határozati javaslatot készül hétfőn a BT elé terjeszteni, amelyben a testület elítéli a Malaysian Airlines MH17-es járatának lelövését. A szöveg szerint az ENSZ azt követeli a térségben lévő fegyveres csoportoktól és a térségbeli államoktól, hogy teljes mértékben működjenek együtt a külföldi szervezetekkel a nemzetközi vizsgálat sikere érdekében.

Az elmúlt napokban egyre többen – az Egyesült Államok is – nevezték meg Oroszországot a tragédia végső felelőseként. (A 10 ezer méteres magasságban repülő polgári gép megsemmisítésére alkalmas rakétát a szakadárok máshonnan nem szerezhettek be.) A holland miniszterelnök egyenesen Putyin elnök „utolsó esélyeként” említette, hogy az orosz vezető tegyen meg mindent a katasztrófa kivizsgálásáért, és a holttestek civilizált visszajuttatásáért.

Mindeközben megindult az ilyenkor szokásos dezinformációs offenzíva is: ukrán szakadárok úgy nyilatkoztak például, hogy a roncsok körüli halottak „többnaposak”, „valakik” „odavihették” a testeket a lezuhant gép maradványaihoz. A Wikipédián egy orosz minisztériumból írták át a tragédiát tárgyaló szócikket, és Oroszország minden létező fórumon hárítja magától a felelősséget.

Az áldozatok jó részét a Torez város vasútállomásán veszteglő három hűtővagonban tárolják. A megállapodás értelmében nemzetközi szervezetek emberei szállíthatják el a lezuhant maláj gép utasainak maradványait. Helyszíni beszámolók szerint a szerelvény közelében elviselhetetlen a bűz, ami akár arra is utalhat, hogy a hűtés nem vagy csak részlegesen működik.

Ma délután a Szabadság téri tüntetők közül tíznél több embert igazoltattak a rendőrök, és három személy ellen szabálysértési feljelentést tettek vélhetően tojásdobálás miatt. A több mint száz napja demonstráló polgárok dühét az váltotta ki, hogy a széles körű tiltakozás ellenére az ún. német megszállási emlékmű utolsó darabjait az éj leple alatt, daruval emelték a helyükre. Reggelre több száz ember gyűlt össze a kordonokkal elkerített és nagy rendőri jelenléttel védett szobor körül, és a történelemhamisító emlékművet tojással dobálták meg. A szoborral kapcsolatos dolgok az V. kerületi önkormányzattól a Miniszterelnökség felügyelete alá kerültek, továbbá Steiner Pál (MSZP) szerint a kormány nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásként kezeli az építését – állítólag ezért nem lehet aláírásokat gyűjteni a szoborról döntő népszavazáshoz. Kérdés, mikor lesz az avatás, és melyik kormánypárti politikusnak jut a megtisztelő feladat, hogy több száz rendőr és terrorelhárító védelmébe húzódva felolvashassa minden bizonnyal mélyen szántó gondolatokkal teli ünnepi beszédét.

Tisztújítást rendezett a hétvégén az MSZP.

Az LMP is.

Frissítés – Erős hétvégéje volt a taxistársadalomnak is: híradások szerint pénteken a BKV volt szóvivőjét rugdosta meg egy nekidühödött személyfuvarozó vállalkozó, ma hajnalban pedig az Omega dobosát, Debreczeni Ferencet, és billentyűsét, Benkő Lászlót verte agyba-főbe állítólag egy budapesti taxis. A dobosnak a bal kézfeje, a nyaka és az orra sérült meg, a 71 éves Benkőnek a jobb tenyere és a bokája zúzódott meg.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.