Nagyobbat szólt egy perc csönd a Kossuth téren, mint Orbán összes harsány hazugsága

  • narancs.hu
  • 2016. március 15.

Hírnarancs

Orbán megállítja a népvándorlást, Gyurcsány érzi a tavaszillatot, Kossuth-díjak hullanak az égből, és a magyar családpolitikát már a tengerentúl is elismerik. Nemzetiszínű híreink.

Nem lesz itt népvándorlás!

Március 15-re való tekintettel Lázár Jánostól kezdve Fodor Gáborig mindenki beszédet mondott, a nép azonban leginkább hőn szeretett miniszterelnökünk beszédére volt kíváncsi. Orbán Viktor szokásához híven a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén szónokolt egy nagyot. Volt szó milliós népvándorló emberhordákról, akik bandákban jönnek majd és megerőszakolják asszonyainkat, nem akarnak beilleszkedni, ellenben ránk erőltetik majd saját világukat, akikkel együtt elhatalmasodik a bűnözés, a terror, és akiket azok az oktondi emberi jogi aktivisták feszt támogatnak, nemhogy a haza védőivel tennének ugyanígy. A felelős mindezért nyilvánvalóan Brüsszel, aki most már nagyobb veszélyt jelent a nemzeti szuverenitásra, mint bármi más kerek e világon, és akiket meg kell fékezni, ha véget akarunk vetni a népvándorlásnak. És ami persze menni is fog, hiszen „nem fogjuk engedni, hogy mások mondják meg, kit engedjünk be a házunkba és a hazánkba” – mondta Orbán.

false

 

Fotó: MTI

Nem mindenkiben indítottak el ezek a mondatok hazafias érzelmeket, a Kálvin téren gyülekező Demokratikus Magyarországért Civil Társaság tagjai ugyanis Orbánnak hátat fordítva fejezték ki nem tetszésüket, mondván: Orbán már rég hátat fordított a magyar népnek. Az ünneplők és az ellentüntetők között rendőrsorfal állt, ám még így is sor került némi atrocitásra. A Fidesz – Halász János frakció szóvivő tolmácsolásában – csak legyintett a „maréknyi gyurcsányistára”, szerintük nem sikerült az állami ünnepség megzavarása, egyébként is Gyurcsány a hibás.

Vesszen a zsarnok!

Gyurcsány Ferenc maga persze nem a Kálvin téren vagy a Múzeumnál kolbászolt, hanem a Pilvax kávéház előtt, és jól megmondta a magáét. Szerinte Orbán az „önkény ura”, ezért amikor a „tavaszillatú szabadság szavát veszi a szájára, csak áporodott bűzt áraszt”. Majd legalább ilyen teátrálisan közölte, hogy a „demokratikus sokaság” tegye félre a sérelmeit és fogjon össze, különben nem lehet leváltani az önkényt. Nagy ívű beszédét a „Vesszen a zsarnok!” felkiáltással zárta, és mindenkit arra buzdított, csatlakozzon a délutáni tanártüntetéshez – ne pártlobogóval, hanem egyszerű polgárként.

A szabadság csendje

false

 

Fotó: Németh Dániel

Március 15-e legfelszabadítóbb és leginkább reménykeltő eseménye azonban nem kormánypárti vagy ellenzéki politikushoz köthető, hanem ahhoz a több tízezer tüntetőhöz, akik az oktatás szabadságáért vonultak az esőben. Az óriási tömeg a Hősök teréről indult, a körúton hömpölygött végig, hogy aztán megérkezzen a Kossuth térre, ahol megismétlődött a legutóbbi tanártüntetés legszebb pillanata: egy perces néma csendben álltak az emberek a téren, a felszólaló Sándor Mária kérésére. Pukli István beszédében bocsánatkérésre szólította fel Orbán Viktor és Áder Jánost az oktatás szétverése miatt, ami ha nem történik meg március 23-ig, egy héttel később, március 30-án egy órás országos sztrájkot hirdetnek. Pukli hozzátette: Balog Zoltán és Palkovics László helyett komolyan vehető partnerekkel kívánnak tárgyalni. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a március 30-i sztrájk után még hosszabb is következhet.

A tüntetés legerősebb mondatait itt gyűjtöttük össze.

Kossuth-díj a Saul fiának

Átadták a parlamentben a Kossuth-díjakat és Széchenyi-díjakat. Utóbbit például Erdő Péter bíboros, és Martonyi János volt külügyminiszter is megkapta, a Kossuth-díjasok között pedig szerepeltek a Saul fia alkotói is: Erdély Mátyás operatőr, Nemes Jeles László rendező és Röhrig Géza, a film főszereplője.

Orbán és Nemes Jeles

Orbán és Nemes Jeles

Fotó: MTI

Dübörög a magyar családpolitika

Persze nemcsak Magyarországon zajlanak az események március 15-én, hanem például New Yorkban is, ahol megkezdődött az ENSZ Nők Helyzetét Vizsgáló Bizottságának hatvanadik ülésszakasza, ami számunkra azért érdekes, mert jelen van Novák Katalin államtitkár is. Az MTI tudósítója szerint a magyar nő- és családpolitikai modell példáit nagy érdeklődéssel fogadták a konferencia első napjának plenáris ülésén. Sőt mi több, a svájci nemek közti egyenlőségért felelős szövetségi hivatal igazgatónője egyenesen megelégedve hallgatta Novák beszámolóját a magyar kormány nő- és családvédelmi intézkedéseiről, és megjegyezte, hogy bizonyos dolgokban még előrébb is tart Magyarország, mint Svájc. Az indiai családügyekkel foglalkozó miniszter pedig „elkérte a magyar családtámogatási rendszer programjainak részleteit”. Hogy milyen indokkal, arról a tudósítás már nem számolt be.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.