Tévésorozat

A 104-es szoba

  • - svébis -
  • 2017. szeptember 24.

Interaktív

Pedig mennyire egyszerűnek tűnt ez az egész. Az oly klasszikus kliséből, mint egy motelszoba változó vendégei, nem kunszt antológiasorozatot készíteni. Ami kunszt, az a történet megfelelő adagolása e szűk keretek közt úgy térben, mint időben.

A térrel nincs is gond, a 104-es szoba klausztrofób miliője úgy alapozza epizódról epizódra a fullasztó hangulatot, hogy sokat nem kell már érte tenni. Innen már tulajdonképpen nyert ügye van a történeteknek, amelyek a maguk szürreális, tragikomikus hangulatukkal olyanok, mint David Lynch és Roald Dahl találkozása a táncasztalon. Vagy legalábbis nagyon olyanok akarnak lenni, csak valahogy mindig sikerül túlspilázni őket. Pedig már a Monty Python is bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül csattanóval zárni egy jelenetet, de ha már muszáj, akkor az legyen erősebb, mint a huszonöt perces epizódok első húsz perce. Ez azonban a legkevésbé sikerül a sorozatot jegyző Duplass tesóknak. A képlet mindig azonos: vesznek egy szokatlan szitut, ami azonnal felkelti a néző figyelmét, aztán addig adagolják a feszültséget és az infót, míg végül bele nem torkollik valami banális végkifejletbe, ami pillanatok alatt gajra vágja az egészet. Pedig amíg eljutunk odáig, az kifejezetten izgalmas.

De ami még nagyobb gond, az az „amíg”, hol soknak, hol kevésnek tűnik ez a huszonöt perc. Hol az unalom bérli ki magának a 104-es szobát, hol pedig a kielégítetlen kíváncsiság. Ám a Room 104 még ezzel együtt is valahol ott van a Meghökkentő mesék és a Négy szoba környékén, csak pár emelettel lejjebb.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.