Tévésorozat

A 104-es szoba

  • - svébis -
  • 2017. szeptember 24.

Interaktív

Pedig mennyire egyszerűnek tűnt ez az egész. Az oly klasszikus kliséből, mint egy motelszoba változó vendégei, nem kunszt antológiasorozatot készíteni. Ami kunszt, az a történet megfelelő adagolása e szűk keretek közt úgy térben, mint időben.

A térrel nincs is gond, a 104-es szoba klausztrofób miliője úgy alapozza epizódról epizódra a fullasztó hangulatot, hogy sokat nem kell már érte tenni. Innen már tulajdonképpen nyert ügye van a történeteknek, amelyek a maguk szürreális, tragikomikus hangulatukkal olyanok, mint David Lynch és Roald Dahl találkozása a táncasztalon. Vagy legalábbis nagyon olyanok akarnak lenni, csak valahogy mindig sikerül túlspilázni őket. Pedig már a Monty Python is bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül csattanóval zárni egy jelenetet, de ha már muszáj, akkor az legyen erősebb, mint a huszonöt perces epizódok első húsz perce. Ez azonban a legkevésbé sikerül a sorozatot jegyző Duplass tesóknak. A képlet mindig azonos: vesznek egy szokatlan szitut, ami azonnal felkelti a néző figyelmét, aztán addig adagolják a feszültséget és az infót, míg végül bele nem torkollik valami banális végkifejletbe, ami pillanatok alatt gajra vágja az egészet. Pedig amíg eljutunk odáig, az kifejezetten izgalmas.

De ami még nagyobb gond, az az „amíg”, hol soknak, hol kevésnek tűnik ez a huszonöt perc. Hol az unalom bérli ki magának a 104-es szobát, hol pedig a kielégítetlen kíváncsiság. Ám a Room 104 még ezzel együtt is valahol ott van a Meghökkentő mesék és a Négy szoba környékén, csak pár emelettel lejjebb.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.