Július közepén a Belvárosi Színház adott helyet a Drag Queen Hungary versenynek, amely az egyetlen magyarországi megmérettetés a drag queenek körében. A versenyről akkor egy fotógalériával számoltunk be. A verseny előtt és után több drag queennel is hosszabban beszélgettünk, néhány hónapja pedig Poznanban jártunk egy hasonló fellépésen, ahol Katowice környékéről származó dragek meséltek arról, milyen volt a ’90-es évek Lengyelországában drag queenként a színpadra állni, és miért lehet az, hogy a lengyel társadalom sokkal elfogadóbb a dragekkel, mint a melegekkel.
Emma Rebel
„Már gyerekként is ezt csináltam: felvettem anyu és a nővérem ruháit, próbálgattam a sminkcuccaikat. Később a Cosplay világában merültem el, onnan érkeztem meg a dragbe” – meséli Emma, akinek 2020 elején volt az első fellépése drag queenként, egy kollégája születésnapi buliján. Azóta sokat fejlődött, budapesti klubokban lép fel, az idei Drag Queen Hungary-n közönségdíjas lett, és ma már saját társulata is van, a Dragvolution, amely hat állandó taggal és vendégfellépőkkel kéthavonta szerepel a Gólya színpadán. Emma azt mondja, a magyar drag szcénában pionírként tekint magára, a társulat tagjaival sok új dolgot visznek színpadra. „Nem kell mindig a csillogás, a flitter. Lehetsz szőrös, felléphetsz műhaj nélkül is.”
„16 évesen mondtam ki magamnak a tükör előtt állva, hogy meleg vagyok. Nagyon jól esett, megkönnyebbültem. Régóta tudtam, hogy más vagyok, de nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy miben térek el a többiektől” – mondja Emma, aki Baranya megyéből származik. Azt mondja, gyerekként sokat bántották, sok atrocitás érte, majd 18 évesen Budapestre költözött, ahol úgy érezte, végre az lehet, aki, nem kell titkolnia semmit.
George Sand
„Amikor 2019-ben elkezdtem a draget, még alig volt női performer. Színházi közegből jöttem, ezt is tanultam, ott is dolgoztam, a színpadon érzem jól magam. Felléptem Katowicében, Varsóban, aztán jött a pandémia és én is szünetet tartottam. Nagyon jó érzés volt most két év után újra fellépni” – mondja George, aki performanszaival nemcsak szórakoztatni akar, hanem személyes történeteket elmesélni. „Szeretem a folyamatot, aminek a végén megszületik a karakter, szeretek kilépni a hétköznapi életemből, de a legjobban azt szeretem, hogy dragként elfogadnak az emberek. Eleshetsz a színpadon, elronthatod a szöveged, az emberek akkor is ünnepelnek.”
„A mai előadás arról a kettősségről szólt, hogy egy másik országba költözve fel kellett adnom a színházi karrierem és jelenleg fizikai munkát végzek, takarítok. Mégis sokkal nyugodtabb vagyok. Lengyelországban mindennapos stresszt okozott az, hogy melegként sokan nem fogadnak el, hogy nem mertem kézen fogva végigmenni az utcán a párommal, mert attól féltem, hogy belénk kötnek.” A 26 éves George tavaly költözött Belgiumba, azt mondja, az abortusztörvény szigorítása volt számára az utolsó csepp a pohárban.
Myra Pixel
Myra szintén színházi közegből jött, gyerekszínész volt és amatőr szinten színészkedett, azt mondja, a színpadon tud önmaga lenni. „A fellépéseimen kevesebbet mozgok és táncolok, mint a többiek, én a mimikában vagyok erős, az én karakterem statikusabb. Általában nincs előre begyakorolt koreográfiám, az intuíciómra hagyatkozok.” Myra tavaly februárban lépett fel először drag queenként, ő is a Dragvolution Társulat alapító tagja. Karakterét az Eurovíziós dalok alakítják, minden fellépő ruháját maga varrja, a sminkkel ő készül el a leggyorsabban a társulat tagjai közül, neki elég másfél-két óra.
„Nevelőszülők neveltek, de a vér szerinti anyámmal is tartom a kapcsolatot. Azt mindannyian tudják, hogy meleg vagyok, a dragról viszont senki sem tud. Én könnyen elfogadtam magam, de ahogy a környezetem és a családom reagált arra, hogy meleg vagyok, nagyon rosszul esett. Depressziós lettem, étkezési zavaraim lettek. Akkor tudtam újra elfogadni önmagam, amikor rátaláltam a dragre. A többiek, a társulat az igazi családom.”
Killer Curves
„A dragre teljesen másként tekintenek az emberek, mint arra, hogy meleg vagy. Ha beöltözve beülsz egy taxiba, azt mondják, de érdekes, művész vagy, megkérdezik, hol lépsz fel, honnan szerezted a fellépő ruháidat. Melegként más vagy, a hétköznapokban simán beszólnak, bántanak, elítélnek. Akkor nem vagy művész.”
Mia Szösz
„A coviddal kezdődött minden. Minden le volt zárva, otthon ültem, néztem a Netflixet és rábukkantam a RuPaul’s Drag Race-re (amerikai valóságshow, ahol drag queenek lépnek fel és versenyeznek – a szerk.), aminek az összes évadát megnéztem néhány hét alatt. Ez volt a katalizátor, ami után úgy éreztem, ezt nekem is ki kell próbálnom. Bedroom queenként kezdtem, vagyis otthon beöltöztem, kisminkeltem magam és online meg videós versenyeken indultam; aztán februárban élőben is felléptem. A drag az én művészeti ágam” – meséli Mia, aki az idei Drag Queen Hungary-n megnyerte az amatőr kategóriát. Azt mondja, szeretne profi karriert is befutni drag queenként.
„A nővérem, aki szintén meleg, eddig minden show-n ott volt, ahol felléptem. Anyukámnak idő kellett, hogy elfogadja a draget, de ma már minden fellépés előtt ír sms-t, sok sikert kíván. Szerencsém van, a családom elfogad, én pedig mindig is nyíltan vállaltam a melegségem. Amit nehezebb megemészteni, hogy nap mint nap random emberek szólogatnak be, rám kiabálnak egy kocsiból, belekiabálnak a fülembe, miközben telefonálok az utcán, hogy te most fiú vagy, vagy lány?!”
Shiva S’Lake
„Van egy genetikai bőrbetegségem, ami miatt iszonyú sokat piszkáltak gyerekkoromban, így viszonylag hamar elkezdtem sminkelni, hogy elfedjem. Hosszú ideje festem a hajam, egy ideig fiúsan öltöztem, aztán úgy, ahogy jól esett. Most jól vagyok, jó helyen vagyok, jó emberek vesznek körül” – meséli Shiva, a Dragvolution Társulat harmadik alapítója. Azt mondja, minden fellépésre valami egyedit akar alkotni, sokat készül, a gólyás fellépések közötti két hónapra szükség is van ahhoz, hogy kitalálja a ruhát, a sminket, a zenét. A fellépések anyagi vonzata sem kevés, ezért egy időre szünetre megy, nem vállal fellépéseket.
Tara
„A ’90-es években textiltervezőnek tanultam. Az egyik bemutatóra egy esküvői ruhát terveztem, és nem jött el a modellem, ezért úgy döntöttem, hogy én magam leszek a modell. Magas voltam, vékony, hosszú göndör hajam volt, csinos fiatal férfi voltam. A bemutató óriási siker lett, mindenki imádta, amit csináltam” – meséli Tara, akit Lengyelország második legidősebb drag queenjeként tartanak számon. A ’90-es években, amikor a bemutató után fellépésekbe kezdett, még nem is volt szó arra Lengyelországban, amit csinált. „Jobb híján transzvesztitának neveztek bennünket.”
Tara kedvenc fellépő száma a Diva lett, ami az 1998-as Eurovíziós Dalfesztiválon hangzott el. Drag queenként hamar nagy karriert futott be, fellépéseiért azonban sosem fogadott el pénzt, azt mondja, performanszaival a meleg és drag közösséget kívánta támogatni. Tara sokáig tervezőként dolgozott, majd gyógytornász lett és 20 évig dolgozott egy pszichiátriai zárt osztályon. Hat évvel ezelőtt egy beteg egy üvegdarabbal megszúrta a szemét, aminek következtében szinte teljesen elveszítette a látását. „Alakokat látok, de arcokat nem. Pár évig nem léptem fel, de aztán úgy döntöttem, megpróbálom ismét. Csodás érzés, a színpadon vagyok igazán önmagam. Még biztosan nem vonulok vissza.”
Sorien Act
„2012-ben egy drag queen tehetségkutatón indultam, majd hamarosan a Capellában kezdtem fellépni, ami kvázi a főállásom lett. Erre az időszakra életem egyik legpozitívabb élményeként tekintek. Néhány év után aztán úgy éreztem, ki kell szabadulnom Budapestről és abból a közegből, ami akkor körül vett” – meséli Sorien. „Vidékre költöztem, egyáltalán nem léptem fel, iskolába jártam, a magánéletemet építgettem, kicsit eltűntem. 2020-ban jött el újra az idő, hogy színpadra álljak, és úgy éreztem, ez az, ami kell nekem, ami kikapcsol. Azóta ismét fellépek és most egy nagyon támogató közeg van körülöttem.” Sorien szerint a mostani drag queen szcéna sokkal segítőkészebb, mint amilyen 2012 környékén volt.
Nem drag queen, hanem drag nun: Pawel
„Öt éve vagyok tagja az Örök Engedékenység Nővérei rendjének (Sisters of Perpetual Indulgence), én vagyok az egyetlen Lengyelországban, aki teljes „munkaidőben” csinálja ezt” – meséli Pawel. „Mi nem drag queenek vagyunk, nem lépünk fel, a mi célunk nem a szórakoztatás. Mi drag apácák vagyunk, akiknek a segítségnyújtás a fő feladatuk. A mozgalom San Franciscóból indult, ma nagyjából háromezer nővér van szerte a világon, az én rendházam Berlinben van, de sok városban tanultam és szolgáltam már.” Pawel azt mondja, nővérként a HIV-vel élők segítése a fő feladata: eseményeket szervez, tájékoztat, óvszert oszt és részt vesz a HIV-tesztelésben is. „Azért dolgozunk, hogy csökkentsük a stigmatizációt, ami a HIV-vel élőket éri nap mint nap. Korábban a rend drag nővérei voltak az egyetlenek, akik az AIDS-ben haldoklókkal törődtek.”
„Ha nővérként jelenek meg valahol, mindig teljes sminkben kell lennem. Az arcunkat minden esetben fehérre festjük, így emlékezve azokra, akik AIDS-ben haltak meg. A smink többi része rám van bízva. Mióta kitört a háború, sokszor festek ukrán zászlót magamra. Ma a magyar zászlót is magamra festettem, mert veled találkozok.” Pawel korábban is aktivistaként tevékenykedett Lengyelországban, de egy ponton úgy érezte, kiégett, nem tud többet tenni a közösségért, ezután fedezte fel a nővéreket és lépett be a rendbe. Azt mondja, drag apácaként jobban bíznak benne az emberek, ha egy buliban óvszert oszt vagy beszélget a fiatalokkal, sokkal többen meghallgatják, figyelnek rá, mint korábban, „egyszerű” aktivistaként.
A cikk létrejöttét az Egyesült Államok Külügyminisztériumának támogatása segítette a párizsi amerikai nagykövetségen keresztül, a Meridian International Center, mint végrehajtó partner révén.
