tévéSmaci

A sertés cipője

  • tévésmaci
  • 2015.12.19 09:11

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megtanultak a vízen járni, körültekintően kellett kiválasztani a gyakorlás színhelyét. Nem lehetett például a főváros közepén, a Dunán elkezdeni a foglalkozásokat, mert könnyen közröhejbe fulladhatott volna a dolog. Ott röhögött volna a bámész népség, hogy ezek nem is tudnak a ­vízen járni, ezért hát valami csöndes, nyugodt helyre volt szükség, ahol nem zavarnak be illetéktelenek a folyamatba. Ami azt illeti, a folyókat is biztosabb volt elkerülni, már csak a sodrás vagy az örvények miatt is, egy kies tavacska, valami eldugott tengerszem, békés holt­ág jöhetett szóba. Vagy maga a nyílt tenger kellős közepe, ahol tényleg a madár sem ugat utánuk. Az alapos terepszemlék végre meghozták gyümölcsüket, nem volt egy olcsó hely, de hát csak a javíthatatlan álmodozók gondolhatják, hogy a vízen járást ingyen lehet elsajátítani. Szóval nyugi volt, de kellett is, mert idegőrlő és hosszadalmas folyamatnak néztek elébe a jelöltek és segítőik. Sztupa először csak a hátán feküdt a vízen, Troché meg a hasán, mindketten rugdalóztak is valamelyest, így avatatlan szemlélőnek akár úgy is tűnhetett volna, hogy úsznak. Szerencsére az avatatlan szemlélőket ugye kizárták idejekorán. Aztán egyszer csak Troché négykézlábra állt! A parton a segítők izgatottan a szájuk elé kapták a kezüket, de szinte ugyanazzal a mozdulattal ki is nyúlt, mint a béka (aki ugyancsak érintett ezekben a vízi ügyekben). Kinyúlt, kinyúlt, de másnap már egy kicsit tovább maradt négykézlábon, harmadnap meg még tovább. Sztupa is követte a példáját, s hamarosan az egyik megindult, szinte összhangban mozgatva a kezét és lábát. Persze ő is hamar pofára taccsolt, de a menetet már nem lehetett visszafordítani. Alig telt pár nap vagy hét, mindketten úgy zúztak parttól partig, mint a csík! Mintha ­kicsiny motorcsónakok szántották volna a békés tó vizét, oda s vissza, oda s vissza. Ezzel már folyóra lehetett menni, s egy szép nyári hajnalon Sztupa és Troché négykézláb áthúztak, mint minirakéta a

Batthyány térről a Kossuth térre. Visszatérve a tavacskához, eltelt még egy kis idő a felegyenesedésig, de az már annyinak sem tűnt, mint egy pillantás. Ugyanúgy ment minden, mint a négykézlábnál: pár lépés és paccs! De ez már vízen járás volt, csak gyakorolni kellett szorgalmasan. És abban nem volt hiba. Sztupa és Troché így tanultak meg járni a vízen.

Kedden (24-én) Pomádé király tévéjének 3-as, retrós csatornája a Forsyte Saga után újabb nagyágyút rángat elő Magyarország zivataros félmúltjából. 20.40-kor kifut a vízre Charlotte Rhodes, s Aram Hacsaturján Spartacusának oly ismerős dallamaira elkezdődik Az Onedin család című, 1971-ben elindított, s nyolc évadot, 91 epizódot megérő brit tévésorozat. A tévé, valamelyest igazodva napjaink sorozatfogyasztási szokásaihoz, napi rendszerességgel adja le a részeket, sajna egyesével, így három hónapos muri elé néz az ilyesmikre fogékony fogyasztó. Persze föl is lehet venni. Nem néztünk utána a dolognak, de úgy rémlik, hogy a Magyar Televízió eredeti szinkronját az eltelt közel negyven év alatt ügyes kezek letörölték a faszba, agyő, Simon György, agyő, Kristóf Tibor, agyő, Koroknay Géza, meglehet, így mi most valami újba vágunk bele, nélkületek. Lehet, hogy ez persze vaklárma is, s minden rendben, meg az is igaz, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Napjaink sorozatjunkie-jainak nyilvánvalóan remek történelemóra, de valószínűleg nem is utolsó mulatság. A mese, mint ezt legutóbb ugyanitt a főszereplő, Peter Gilmore halálakor írtuk le, valamiféle parttalanul áradó himnusz a kapitalizmushoz, ami ugye különös patinát vont a hetvenes évek végi magyarországi bemutató köré is. Aztán lehet, hogy olyan lesz az egész, mint a rosszkor visszatérő régi barát, unalmas és tolakodó, de legyünk inkább optimisták. Ma éjfél előtt az HBO még leadja az utóbbi idők egyik legsikeresebb magyar filmjét, a Liza, a rókatündért is.

Csütörtökön este kilenckor a Film Café a másikat, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant. De minek ehhez tévé?

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.