Magyar Narancs: Mielőtt elkezdte a podcastokat, mit tárolt a garázsában?
Marc Maron: A bicajomat, néhány használaton kívüli bútordarabot, egy-két doboz könyvet, némi felhalmozott kacatot.
| ||
MN: Az elnök látogatása előtt rendet rakott a garázsban?
MM: Fel kellett szednem mindent a padlóról, az elnök biztonsági emberei ezt előre kikötötték. Az íróasztalomról el kellett tüntetnem egy kalapácsot, és egy zsebkésre is rámutattak mint a biztonsági protokollal ellenkező tárgyra. Mielőtt az elnök jött, azért egy kicsit kitakarítottam.
MN: A podcastjai közül az Obamával és a Louis CK-vel készített beszélgetései a legismertebbek. Más felkészülést igényel, ha az amerikai elnököt, és mást, ha egy komikustársát interjúvolja?
MM: Louis-t ezer éve ismerem, az elnökkel viszont korábban egyszer sem találkoztam, és az időnk is rövidre volt szabva, egyetlen órám volt csupán vele. Tudtam, hogy nincs idő a mellébeszélésre. Louis-val nem volt megkötés, minden jöhetett, ami csak az eszembe jutott.
| ||
MN: Voltak előre megírt kérdései Obamához?
MM: Normális esetben nem írok előre kérdéseket, de az elnök kivétel volt. Pénteken vettük fel a beszélgetést, hétfőn került adásba. Tudtam, hogy hétfőn esedékes egy legfelsőbb bírósági döntés, erről már pénteken beszélnünk kellett. Ahogy beszélnünk kellett a charlestoni templomi mészárlásról is, ami nem sokkal a beszélgetésünk előtt történt.
MN: A podcastjai nem szűkölködnek a „fuck” szócskákban, Obamával szemben mégsem hallható egy sem…
MM: Tudja, hogy van ez. Az ember igyekszik viselkedni az elnök jelenlétében.
| ||
MN: A Fehér Ház bekérte az elkészült interjút?
MM: Sem a kérdéseimet nem kérték be előre, sem a kész beszélgetésbe nem akartak beleszólni. Az elnök felnőtt ember, helyt tud állni ilyen helyzetekben. Megesik ez olykor az elnökökkel. Mindössze annyi történt, hogy miközben folyt a beszélgetés, az elnök emberei kintről fejhallgatón követték az interjút. Ennyi. Szabad kezet kaptunk a szerkesztésben is.
MN: Azért nemcsak fejhallgatós biztonságiak, de fegyveres biztonságiak is kivonultak a garázsához…
MM: Jöttek a mesterlövészek is, a szomszédom, Dennis házának a tetején rendezkedtek be. A Los Angeles-i rendőrség is fokozta a jelenlétet a környéken, és a titkosszolgálat is képviseltette magát. Diszkrétek voltak, egyedül a parkolást tiltották be aznap. Rutinmunka voltam a titkosszolgálatnak, mégiscsak egy Los Angeles-i garázst kellett biztosítaniuk, és nem egy afganisztáni területet.
MN: Trumpot is meghívná egy podcastra?
MM: Csak elnököket interjúvolok. Mezei politikusokat nem.
| ||
MN: El tudja képzelni, hogy Trump elnök lesz?
MM: Sajnos igen. Akkor talán meghívnám, ámbár nem tudom, mit kezdhetnék egy ekkora egóval.
MN: Obama a podcast végén hosszan áradozott arról, hogy micsoda zseniális komikus az ön régi barátja és egyben vetélytársa, Louis CK. Nem bántotta, hogy az elnök a riválisát ajnározza?
MM: Egy kicsit kiborultam, igen; ám ez hamar elmúlt. Mielőtt az elnökkel leültem volna beszélgetni, dumáltam Louis-val, aki mást sem akart, csak azt, hogy valahogy hozzam szóba az elnök előtt. Végül meg sem kellett említenem, megtette magától az elnök. Na, gondoltam, jó napja lesz Louis-nak. Nem voltam mérges. Na, jó, egy kicsit.
MN: Louis-val elég mélyre mentek megfeneklett barátságuk kibeszélésében, amikor ő volt a podcast vendége. Aztán ön volt Louis tévésorozatának a szereplője. Csak az nem világos, miért nem viselt nadrágot a kérdéses epizódban.
MM: Az én ötletem volt, hogy egy szál bokszeralsóban játszom végig a jelenetet. Úgy gondoltam, így természetesebb.
| ||
MN: Míg Louis-nál csak vendégszerepelt, a saját tévésorozatában kiélheti magát, elvégre egy Marc Maron nevű figurát játszik benne.
MM: Nem véletlen a hasonlóság, hiszen nagyrészt önmagamat alakítom, de a sorozatbeli Marc azért egy mérgesebb és érzelmileg korlátoltabb fazon, mint amilyen én vagyok. Amit a sorozatban lát, az, hál’ istennek, nem mind történt meg. A negyedik évad például egyáltalán nem történt meg velem, amiért nem lehetek elég hálás.
MN: A macskája hogy bírja a gyűrődést?
| ||
MM: Két macskám van, a tévésorozatban profi macskák alakítják őket, igen autentikusan. Egyedül az elnök látogatása viselte meg őket, nem örültek, amikor a bomba után szaglászó, titkosszolgálati kutyák megjelentek, de szerencsére nem érte őket trauma.
