Amikor Sztupa és Troché jóízűen nekiláttak, Magyarországon már rég betiltották a ködevést. A tiltást szigorúan is vették, villámgyorsan felállt a Ködvédelmi Alosztály (a Kövéd), s csapatai rajtaütésszerű ellenőrzésekkel igyekeztek érvényre juttatni a tiltást. Benéztek minden fedő alá, feltépték az összes fridzsider ajtaját – mondjuk, akkoriban még nem terjedt el annyira a jégszekrény, mint ma. Azért persze a kútban sem volt éppen biztonságos hűteni a ködöt, mert oda is betekintést nyertek az ellenőrök, ami azt illeti, olykor durva eszközöktől sem visszariadva. Olyanokat meséltek a vidékiek, hogy volt olyan, hogy a gazdát „előreküldték”, nézze már meg, nem dugott-e valaki egy kis ködöt a kútjába. Az ilyesmit hivatalos forrásoknak ugyan eszük ágában sem volt megerősíteni, de azért mindenkinek megvolt a maga elképzelése arról, hogy is mehetett egy-egy ilyen előreküldés, naná, fejjel előre, hogy hamarabb meglássa szerencsétlen flótás a lapuló ködöt. Egyébként a Szabad Európa is bemondta. A tehetősebbek persze Bécsbe jártak ködöt enni, s ha visszafelé nem hoztak magukkal orkánkabátot vagy 110 pár nejlonharisnyát, el sem bírták kapni őket. S valljuk be, volt abban valami mámorító, kiülni a Kärntner Straße valamelyik leágazásában a macskakövekre kirakott asztalok mellé és csendesen, finom mozdulatokkal majszolni a ködöt, amit az étlap szerint egyenest az Alpokból hoztak a reggeli gyorssal, hajnali szüretelés egyenesen a Hallstättersee víztükre fölül. Méregdrága volt, de azt üzente minden falatja, hogy van szabadság ezen a világon. És persze azt is üzente, hogy én ködöt eszek Bééécsben, basszátok meg! S ez nem kevésbé volt mámorító.
Sztupa és Troché viszont a Nagykörúton zabálták a ködöt, mert az még mámorítóbb volt. Egyfelől ezt csinálja utánuk valaki, másfelől a hazai ízek, jó dunai köd Csepelről a vasmű kéményeiből fűszerezve. Nem is beszélve a lebukás veszélyétől a hajtövekig szökő adrenalinról, hiszen ezek nem viccelnek, a múlt héten még József Attilát, a kétszeres Kossuth- és állami díjas költőt is bevitték, mert felnyomta egy szomszédja, hogy tisztán látta, amint a bajszán billegett egy pászma, s még azt is észlelte, hogy mozgott a szája. Persze hamar elengedték, csak előbb felkereste egy elvtárs fentről, hogy művész úr, nem lehetne kicsit megigazítani azt a szép verset, talán úgy, hogy harmadnapja nem eszek, se ködöt, se egyebet… A költő mondta, hogy majd meggondolja. Gondoljátok meg ti is, proletárok!
Pénteken (24-én) randi a 17 éves Marozsán Erikával déli negyed tizenkettőkor a Duna Worldön: Béketárgyalás, avagy az évszázad csütörtökig tart (megjelenésünk napjáig – a szerk.).
Szombaton folytathatjuk a hülye című magyar filmek nézegetését, mert a Film Mánia 0.20-kor műsorára tűzi a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Éjjeli fél 12 után volt a Dunán a Psycho, amiről az jut az eszembe, hogy kivenném a naftalinból a nagymuter parókáját.
Vasárnap visszatérünk az Alpejsekbe, mert ha a csepeli ködöt Weiss Manfrédnak köszönhetjük, akkor az alpesit Edelweiss Manfrédnak, róla szól az AMC-n 9.20-kor kezdődő filmmű is, A muzsika hangja. A Dunán ebédidőben adják – aligha véletlenül – a Van, aki forrón szereti c. vidám marhaságot, tán azért, mert a műsorszerkesztő rendszeresen hidegen kapja az ebédet otthon, s így akar a sorok között üzenni haza.
Hétfőn ugyancsak a Dunán, 0.45-kor a Corleone című 1977-es olasz krimi. Nyakam reá, hogy maffiatörténet. 18.25-kor jön a Cinemaxra Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le, bizonyítandó, hogy a hülye címek nem brexitálnak (megjelenésünk napján – a szerk.). Ugyanitt 20.00 órakor lesz egy korai Lelouch-film is ’64-ből, az Elvihetlek? Nos, ha így megkérdezted, nem, szevasz. Engem az AMC-n vár éjjel egykor Drakula – akármelyik kiszerelést adják is belőle.
Szerdán Szökés a Dunán. Ebben Marozsán Erika már 25 éves. Ki a szebb, magyarok?!
Csütörtökön Sidse Babett Knudsen és persze Pilou Asbæk a Cinemaxon éjfél után a ’76 nyara c. dán filmben. Ők a legjobbak. A tévé meg de fujj.
