Interaktív

A friss nézőszámokból úgy tűnik, ismét elég kevesen vették észre, hogy elrajtolt az NB I. tavaszi szezonja. Igaz, amióta nemcsak a stadionokban, de, mondjuk, a Nemzeti Választási Iroda előterében is össze lehet futni a labdarúgás elkötelezett híveivel, talán ezeknek a lehangoló statisztikáknak is egyre kevésbé van vagy lesz jelentősége. Mint ahogy bármi másnak sem. A körülmények tehát, melyek között meg kéne látni a foci igaz és érintetlen csodáját, hogy is mondjuk, nem a legideálisabbak.

Habár igazán bővében vagyunk a professzionalista, s még inkább az öntevékeny nevettetőknek, azért ma mégiscsak meglehetősen humortalan világban élünk itt Magyarhonban.

Habár megannyi józan ítéletű férfiú és asszony állásfoglalása szerint az élet kiszámíthatatlan, azért persze jócskán akadnak közös létezésünknek olyan pillanatai, amikor mégis képesek vagyunk jó előre kitalálni az éppen bekövetkezendőket.

Ez a nap is eljött végre.

„Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden” – habár ez a mottó Kemény István Kedves Ismeretlen című, a ’80-as évekről szóló (melegen ajánlott) regénye előtt áll eredetileg, kicsit megint olyan időket élünk, hogy bármi elé (mellé, felé) oda lehetne írni. Sőt oda is kéne. Boltajtóba, metróaluljáróba, autópálya széli óriásplakátra, gyors telepítésű drótakadályra, hogy még egyszer ki ne mehessen a fejünkből.

A göndör fürtű disznók bemasíroztak a rádióba. Meghallgattuk.