Tévésorozat

Castle Rock

  • - svébis -
  • 2018. szeptember 9.

Interaktív

Valami hasonlóval már korábban is próbálkoztak: az öt évadot megélt Haven című sorozat A coloradói kölyök történetét vette alapul, ám attól jócskán eltávolodva egy saját világot épített. A Castle Rock nem elégszik meg ennyivel, már a premiert megelőző kampányban kinyilatkoztatták az alkotók – köztük a Lost-lord J. J. Abrams –, hogy a széria egyetlen Ste­phen King-művön alapul ugyan, viszont az összeset beépíti. Ezt úgy kell elképzelni, hogy miközben egy teljesen önálló, rejtélyközpontú történet épül, a horrorkirály számtalan motívuma felbukkan a Maine állambeli fiktív városkában, ahol több mint negyedszáz King-mű játszódik.

Egy nyugdíjazott börtönigazgató végez magával, a kóter egyik lezárt szárnyában pedig egy névtelen rabot találnak, aki egy nem túl sikeres ügyvéd nevét ismételgeti, kinek gyerekkorában szintén meggyűlt a baja Castle Rock rejtélyeivel. A fegyintézet naná, hogy a Shawshank, de találunk itt még raklapnyi finom (felcsendül a Figaro házassága, ami szintén a Remény rabjait idézi, újságcikk tudósít Cujóról, szóba kerül a sínek mellett talált holttest az Állj mellém!-ből) és kevésbé finom utalást (a színészek közt ott az 1976-os Carrie, Sissy Spacek és a 2017-es Pennywise, Bill Skarsgård). Szinte minden jelenetre jut egy homlokra csapás, de a Castle Rock akkor is megállná a helyét, ha semmi köze nem volna az éppen ki tudja, hányadik reneszánszát élő húzónévhez.

E titkokat ügyesen adagoló, kellemes nyári sorozat a magyarázat-elbizonytalanítás bevált mezsgyéjén araszol, ha nem is a kultikus státusz, de egy kielégítő zárlat felé.

Az HBO GO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?