Egy hét kultúra 2021/11.

  • Narancs
  • 2021. március 17.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

ZENE Music, Makers & Machines címen indította el közös, új kiállítási projektjét a Google Arts & Culture és a YouTube. Az online platformon több mint 200 összeállítást szentelnek az elektronikus zenének, a digitális tárlatokon neves kurátorok dolgoztak. Az online kiállításokon nagy szerepet kap Berlin és Düsseldorf, bemutatnak olyan legendás hanglaboratóriumokat, mint a Creamcheese, a Ratinger Hof és a Salon des Amateurs. A projekt létrejöttét 15 ország szakértői segítették, több mint 50 archívum, múzeum, gyűjtemény és lemezkiadó dolgozott együtt a megvalósításán. Az érdeklődőket végigvezetik az elektronikus zene történetén, bemutatják a hangszereket és technológiákat, mindemellett tízezernél is több fotó, videóanyagok és virtuális túrák szórakoztatják azokat, akik meg akarják ismerni vagy éppen még többet kívánnak megtudni arról, mi az a dubstep, grime, techno vagy gabber.

MÉDIA A világ egyik legjelentősebb aukciósházának számító Christie’s először értékesített csak digitális formában létező – non-fungible token (NFT) – képzőművészeti alkotást. Az Everydays: the First 5000 Days című mű mintegy 70 millió dollárért kelt el, ezzel a legmagasabb áron elkelt NFT, illetve élő művészek alkotásai közül a harmadik legdrágább lett. A képet az amerikai Mike Winkelmann készítette Beeple művésznéven. 2007 májusától naponta töltött fel egy digitális grafikát az Instagramjára, majd ötezer ilyen képből állította össze a most elárverezett kollázst. A mű értékesítését a hitelességét szavatoló blokkláncalapú technológia teszi lehetővé, s az ügylet új fejezetet nyithat a legújabb kori művészettörténetben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.