Lelki szemeim előtt végtelen hosszú sorok kígyóztak, kis kempingszékeken várakoztak az oltakozni vágyók. Nos, fél egykor, amikor megjelentem az oltópont előtti parkolóban, néhány udvarias katonán és kedélyesen cseverésző sorstárson kívül senkit sem találtam. Jó helyen járok, kérdeztem csak úgy magamtól, de megláttam a bejáratnál két ismerős arcot; ők is szputnyikosok. Úgy üdvözöltük egymást, mint a régi katonatársak.
Sereg András oltási riportja az Indexen
Szívesen emlékszik vissza a békéscsabai poros utcákra, ahol játszott a pajtásaival, az akácos illatú rózsákkal borított kertekre, a nyugodtságra, a kapukban ülő és beszélgető nagymamák társaságára, arra, hogy nyitva voltak mindenki előtt a kapuk – és a szívek egyaránt.
A Békés megyei online Pribojszki Zsófia festőművészről
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
