Lelki szemeim előtt végtelen hosszú sorok kígyóztak, kis kempingszékeken várakoztak az oltakozni vágyók. Nos, fél egykor, amikor megjelentem az oltópont előtti parkolóban, néhány udvarias katonán és kedélyesen cseverésző sorstárson kívül senkit sem találtam. Jó helyen járok, kérdeztem csak úgy magamtól, de megláttam a bejáratnál két ismerős arcot; ők is szputnyikosok. Úgy üdvözöltük egymást, mint a régi katonatársak.
Sereg András oltási riportja az Indexen
Szívesen emlékszik vissza a békéscsabai poros utcákra, ahol játszott a pajtásaival, az akácos illatú rózsákkal borított kertekre, a nyugodtságra, a kapukban ülő és beszélgető nagymamák társaságára, arra, hogy nyitva voltak mindenki előtt a kapuk – és a szívek egyaránt.
A Békés megyei online Pribojszki Zsófia festőművészről
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
