Egy hét kultúra 2021/16.

  • Narancs
  • 2021. április 21.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

FOTÓ A World Press Photo pályázaton az idén nem meglepő módon egy koronavírus-témájú képet választottak az év fotójának. A díjazott alkotás a dán Mads Nissen munkája lett, amely augusztus 5-én egy São Pauló-i idősotthonban készült. A fotón egy maszkot viselő ápoló öleli meg idős lakójukat egy úgynevezett „ölelőfüggyöny” segítségével. Ikonikus ábrázolása ez a járványnak, nyilatkozták róla a zsűri tagjai, egyszerre mutatja meg ugyanis a koronavírus-helyzet okozta kiszolgáltatottságot, a veszteséget, a különválást, de az odaadást, az empátiát, a túlélést és a reményt is. A díjnyertes fotó eredetileg a Politiken című dán napilap számára készült, az általánoshír-kategória első díját is megkapta. A sajtófotó-pályázat környezetkategóriájában is egy pandémiával kapcsolatos fotót emeltek az első helyre: Ralph Pace amerikai fotós képe a montereyi Breakwater búvárparadicsomban készült, és egy kaliforniai oroszlánfókát mutat, amely érdeklődve úszik a vízben lebegő szájmaszk felé. Az év fotóriportja az olasz Antonio Faccilongo Habibi című sorozata lett, amely az izraeli börtönökben lévő palesztin fogvatartottakról és családjukról szól; a sok­éves, fizikai kontaktust és találkozásokat is tiltó börtönbüntetések miatt többen közülük a fogvatartottak kicsempészett spermájával végzett mesterséges megtermékenyítés révén vállalnak gyerekeket. A nyertes fotósorozat a máig húzódó konfliktus személyes és családokra mért hatásait hangsúlyozza, felhíva a figyelmet arra, hogy miként sérül az érintettek emberi méltósághoz való joga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.