Egy hét kultúra 2021/24

  • Narancs
  • 2021. június 16.

Interaktív

Kultúra mindenütt

CARNAVALET Párizs nagy visszatérőkkel indította az idei nyarat. Ezek közül elsőként kell említeni a Musée Carnavalet-t. A francia főváros kultikus történeti múzeuma négyévnyi renoválás után május 30-án nyitott ki újra, a látogatók nagy örömére. A Marais negyedben található múzeumot először 1880-ban nyitották meg a közönség előtt, közel száz kiállítótermet foglal magába. Az intézmény az évekig tartó szünet alatt nemcsak felújított homlokzatot, tetőszerkezetet, modernizált és akadálymentesített belső tereket kapott, hanem új, tematikus tárlatokat is. A nagyszabású, több mint 652 ezer műtárgyat magában foglaló gyűjtemény a történelem előtti időktől kezdve napjainkig időrendben mutatja be Párizs teljes történetét, emellett az újranyitástól kezdve megtekinthető lesz egy-egy kiemelt, időszaki tárlat is: június 15-től októberig Henri Cartier-Bresson fotóművész Párizsról készített felvételeit mutatják be, ezt pedig decemberben egy Marcel Proustnak dedikált kiállítás követi majd.

POP-UP Felépült és szintén június 12-én nyitott a Grand Palais 2024-ig tartó felújításának idejére létrehozott ideiglenes múzeum, az úgynevezett Grand Palais éphémère. Az Eiffel-torony lába előtt elterülő, 10 ezer négyzetméternyi pop-up múzeumot Jean-Michel Wilmotte tervezte, és mintegy három hónap alatt készült el. Feladata, hogy a következő három évben helyet adjon a legnagyobb párizsi gyűjteményeknek, amíg befejeződnek a Grand Palais-ban zajló munkák. A többfunkciósra tervezett térben még Chanel-divatbemutatóra is sor kerül majd, de decemberben már itt tartják Anselm Kiefer kiállítását, sőt a 2024-es párizsi olimpiai játékok alatt még egyes sportesemények helyszínének is szánják.

 

GYÁSZ Elhunyt Perczel Anna építész-urbanista. A hírt az Óvás! Egyesület közölte, amelynek Perczel Anna alapítója és vezető szakértője volt. Az építész 1942-ben, Párizsban született, majd a BME Építészmérnöki Karán végzett. Ezután a Buvátinál kezdett dolgozni, ahol legfontosabb munkája a Gellért hullámfürdőjének rehabilitációja volt. A régi városrészek rehabilitációs terveinek elkészítésével 1987-ben bízták meg, Perczel Anna pedig mindezt úgy valósította meg, hogy közben pótolhatatlan értékként kezelte mind az épített, mind a környezeti értékeket. 2004-ben megalapította az Óvás! Egyesületet, amelynek máig is célja az egykori pesti zsidónegyed múltjának, épületeinek és hagyományainak a megőrzése és védelme. Az egyesületben építészek, szociológusok, történészek, várostervezők közösen dolgoznak azon, hogy az UNESCO-védelem alatt álló városrész emlékei megmaradhassanak. Perczel Annát 2020-ban a szakmában magasra értékelt Perika-díjjal tüntették ki. Az építész a Magyar Narancsban is gyakran megszólalt felkért szakértőként vagy interjúalanyként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.