KLÍMA Sikerült rekonstruálni a krétakor utolsó előtti időszaka (az úgynevezett campaniai korszak) klímáját: a vizsgálatokat végző paleoklimatológusok szerint az alapvetően igen meleg éghajlatot nagy fokú évszakos variabilitás jellemezte. A kutatók kéthéjú puhatestűek vázának elemzése nyomán tudták meghatározni az északi szélesség 50. foka környékének tengerfelszíni hőmérsékleteit hónapos bontásban – ebből tudtak következtetni az egyes évszakok jellegzetességeire. Habár korábban úgy gondolták az ősklímával foglalkozó szakemberek, hogy a földtörténeti középkor végén zajló felmelegedés az évszakok közötti hőmérsékleti különbség minimalizálásához vezetett (ami napjaink trópusi klímazónájára jellemző), ám valójában 78 millió évvel ezelőtt megmaradtak a markáns évszakos különbségek – a nyár jóval melegebb volt, mint a tél. A mai Európa jó részét akkoriban borító sekély tenger vizének felszíni hőmérséklete a mai Dél-Svédország környékén évről évre 27 és 15 Celsius-fok között ingadozott, ami mintegy 10 fokkal melegebb, mint manapság. A Communications in Earth and Environment folyóiratban megjelent tanulmány nem csupán a melegedő klímájú múltbéli állapotok rekonstrukcióját, hanem a jövőre vonatkozó előrejelzéseket is segítheti.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
