Egy hét kultúra 2022/14.

  • Narancs
  • 2022. április 6.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BESTIÁK Hieronymus Bosch megérkezett a Szépművészeti Múzeumba, ez pedig olyasmi, ami miatt tényleg érdemes volt várni a tavaszt. A Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című, április 9. és július 17. között nyitva tartó kiállítás már csak amiatt is rendhagyó lesz, hogy a régióban az elmúlt fél évszázadban nem volt ennyire átfogó bemutatója a németalföldi festő műveinek, ismert festményeinek közel felét, tíz művét láthatjuk. A 15. és a 16. század fordulóján alkotó Bosch megérdemli a lelkesedést, festményein az emberi bűnök és tulajdonságok allegorikus alakjai jelennek meg, démonok, félig ember-, félig állatalakok, amelyek hihetetlen fantáziáról adnak tanúbizonyságot. Képeinek szürrealizmust megihlető ikonográfiája és összetett szimbólumrendszere máig munkát ad a kutatóknak. Alkotásai a középkor és újkor egyszerre zűrzavaros és izgalmas átmenetének lenyomatát adják, amikor éppen megingóban vannak a biztosnak hitt vallási rendszerek, és fellendülnek a boszorkányüldözések. Víziók és misztikum, vagy lényeglátás és szatíra? Ez a két megközelítés fonódik össze Bosch műveinek értelmezésében. A szombaton nyíló kiállítás viszont a hírek szerint igyekszik mindent megadni ahhoz, hogy mi magunk dönthessünk erről. A tárlaton hét szekcióban, 90-nél is több – együttesen nagyjából egymilliárd eurós biztosítási értékű – alkotáson keresztül vezetnek végig minket Bosch életművének teljes kontextusán, megmutatva azokat a műalkotásokat és írott forrásokat, amelyek befolyásolták művészetének alakulását. A kiállítás egyik központi darabja, Bosch Bolondok hajója című, a Louvre-tól kölcsönkapott képe már szerdán megérkezett a Szépművészetibe. Emellett láthatjuk még többek között a brugge-i Utolsó ítélet-triptichont, a New York-i Metropolitan Museumból érkező Királyok imádását és a Frankfurtból kölcsönzött Ecce homót is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.