Egy hét kultúra 2022/24.

  • Narancs
  • 2022. június 15.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

NYITÁS Június 11-én megnyílt Norvégia fővárosában a Nasjonalmuseet, azaz a nemzeti múzeum új épületkomplexuma. A létrejötte alatt sok kritikával illetett dobozszerű épületnek már az elhelyezkedése is különleges, ugyanis a városházával szemben, a kompkikötők mellett, az Oslo-fjord szélén helyezkedik el. A nyolc év alatt, összesen körülbelül 600 millió euróból elkészült épületet Klaus Schuwerk német építész tervezte. Az amszterdami Rijksmuseumot is meghaladó alapterülettel rendelkező múzeum így az észak-európai régió legnagyobbika lett, de kell is a hely, hiszen egyaránt otthonául szolgál az 1842-ben alapított oslói nemzeti galéria historikus anyagának, és az eddig különálló múzeumokkal bíró kortárs művészettel, építészettel és iparművészettel foglalkozó kollekcióknak is. Állandó kiállításként így

aztán egy rendhagyóan széles spektrumból válogatott együttes lesz látható, ugyanis összesen tíz-

ezer négyzetméternyi kiállítási területen 6500 műalkotást tesznek megtekinthetővé. Az ókori műkincsektől kezdve a Ming-vázákon keresztül Munch híres A sikoly című képéig rengeteg mindennel találkozhat a látogató, sőt az iparművészetre koncentráló termekben hétköznapi norvég használati tárgyakat és az ország királynőinek koronázási ruháit is kiállítják.

 

ABSZURD A világhírű fotós, Roger Ballen munkái tekinthetők meg a Mai Manó Házban június 8. és

augusztus 21. között. Ballen 1950-ben az Egyesült Államokban született, és több mint 40 éve a dél-afrikai Johannesburgban él. Fotóművészetének középpontjában a dokumentarista fotózás és a megrendezett képek vegyítése áll. Fotóin gyakran kerülnek elő a társadalom perifériájára szorult társadalmi rétegek, az elidegenedés, a másság élménye, sokszor jellegzetes abszurd humorral, iróniával ábrázolva a fajsúlyos témákat. Művészetének utóbbi időszakaiban nemcsak fotográfiával foglalkozik, hanem installációkkal, a film, a színház és a szobrászat műfajainak integrálásával is. Huszonötnél is több albuma jelent meg, ezek közül kiemelkedik a 2017-es Ballenesque, amely kétrészes retrospektív fotókönyvként a művész eddigi életművét igyekszik összegezni. A most megtekinthető budapesti kiállítás erre a műre utalva a BALLENESQUE – Roger Ballen szerint a világ címet kapta.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.