Egy hét kultúra 2022/24.

  • Narancs
  • 2022. június 15.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

NYITÁS Június 11-én megnyílt Norvégia fővárosában a Nasjonalmuseet, azaz a nemzeti múzeum új épületkomplexuma. A létrejötte alatt sok kritikával illetett dobozszerű épületnek már az elhelyezkedése is különleges, ugyanis a városházával szemben, a kompkikötők mellett, az Oslo-fjord szélén helyezkedik el. A nyolc év alatt, összesen körülbelül 600 millió euróból elkészült épületet Klaus Schuwerk német építész tervezte. Az amszterdami Rijksmuseumot is meghaladó alapterülettel rendelkező múzeum így az észak-európai régió legnagyobbika lett, de kell is a hely, hiszen egyaránt otthonául szolgál az 1842-ben alapított oslói nemzeti galéria historikus anyagának, és az eddig különálló múzeumokkal bíró kortárs művészettel, építészettel és iparművészettel foglalkozó kollekcióknak is. Állandó kiállításként így

aztán egy rendhagyóan széles spektrumból válogatott együttes lesz látható, ugyanis összesen tíz-

ezer négyzetméternyi kiállítási területen 6500 műalkotást tesznek megtekinthetővé. Az ókori műkincsektől kezdve a Ming-vázákon keresztül Munch híres A sikoly című képéig rengeteg mindennel találkozhat a látogató, sőt az iparművészetre koncentráló termekben hétköznapi norvég használati tárgyakat és az ország királynőinek koronázási ruháit is kiállítják.

 

ABSZURD A világhírű fotós, Roger Ballen munkái tekinthetők meg a Mai Manó Házban június 8. és

augusztus 21. között. Ballen 1950-ben az Egyesült Államokban született, és több mint 40 éve a dél-afrikai Johannesburgban él. Fotóművészetének középpontjában a dokumentarista fotózás és a megrendezett képek vegyítése áll. Fotóin gyakran kerülnek elő a társadalom perifériájára szorult társadalmi rétegek, az elidegenedés, a másság élménye, sokszor jellegzetes abszurd humorral, iróniával ábrázolva a fajsúlyos témákat. Művészetének utóbbi időszakaiban nemcsak fotográfiával foglalkozik, hanem installációkkal, a film, a színház és a szobrászat műfajainak integrálásával is. Huszonötnél is több albuma jelent meg, ezek közül kiemelkedik a 2017-es Ballenesque, amely kétrészes retrospektív fotókönyvként a művész eddigi életművét igyekszik összegezni. A most megtekinthető budapesti kiállítás erre a műre utalva a BALLENESQUE – Roger Ballen szerint a világ címet kapta.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.