HAMISÍTVÁNY Egy eddig eredetinek tartott Galilei-kéziratról derült ki, hogy 20. századi hamisítvány. A University of Michigan könyvtárának tulajdonában álló, 17. századiként ismert dokumentumot kivételes kincsként kezelték mindeddig, ugyanis azon olyan vázlatok és jegyzetek szerepelnek, amelyekkel Galileo Galilei nagy felfedezését bizonyítja, miszerint a Föld nem a világunk középpontja. A kézirat eredetisége egy nemrég futó vizsgálat során vált kérdésessé, amikor Nick Wilding, a csillagász életéről szóló könyvön dolgozó történész több furcsaságra is figyelmes lett. Például arra, hogy 1934 előtt egyetlen utalás sincs a dokumentum létezésére az olasz levéltárakban. A másik gyanús jelenség ennél is perdöntőbb volt: a kézirat két, néhány hónapos különbséggel íródott része ugyanis ugyanolyan tintával készült, színe egységes. A kéziratot ráadásul az 1930-as években Pietro Maffi pisai érsek hitelesítette másik két olyan „Galilei-dokumentum” alapján, amelyekről mostanra már tudott, hogy a hírhedt 20. századi milánói hamisítótól, Tobia Nicotrától származtak. A jelek után az egyetem alaposabb vizsgálatra küldte a dokumentumot, ennek során aztán a vízjel azonosítása megadta a végső bizonyítékot. Utóbbiról kiderült, hogy azt csupán 1770 után, azaz jó 150 évvel Galilei halála után kezdték használni. A dokumentum hamissága nem érinti eddigi tudásunkat Galilei felfedezéséről, hiszen az más művekben bőségesen dokumentált, viszont segít kisimítani a csillagászról való ismereteinket, ugyanis a – mára már igazoltan hamis – kéziratban szereplő érvek zavarosságát eddig nem tudták mivel magyarázni a tudósok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
