Egy hét kultúra 2022/40.

  • Narancs
  • 2022. október 5.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

HÁBORÚ Október 14-ig tekinthető meg a budapesti Lengyel Intézet előtt a Nagymező utcában és az intézmény YouTube-csatornáján az Anyu, én nem akarok háborút! 1939–45 Lengyelország / 2022 Ukrajna című hibrid kiállítás. A lengyel–ukrán levéltári projekt során a két ország háborús gyerekrajzait mutatják be, egymás mellé helyezve a II. világháború idejéről származó és a jelenleg éppen támadás alatt lévő Ukrajnában keletkezett képeket. A lengyel gyerekeknek a varsói Újkori Iratok Levéltára által megőrzött rajzai 1946-ban készültek, a német megszállás alatt átélteket örökítették meg. Az ukrajnai képeket pedig a Mom, I see war portál gyűjtötte össze. A gyerekek képei még élesebben mutatják, hogy a fegyveres konfliktusok szörnyűsége térben és időben ugyanolyan, a háború és borzalmai mindig és mindenhol traumaként csapódnak le.

 

MÉDIA A Párizsban élő magyar származású médiaművész, Molnár Vera legújabb műveiből nyílt kiállítás Egerben, a Kepes Intézetben. Az immár 98 éves alkotót az első komputerművészek között tartják számon, ugyanis már 1959-től kísérletezett kombinatorikus alapon generált képekkel, 1968-tól pedig már számítógéppel dolgozott a művein. A mindig megújuló technikával alkotó művész ezúttal a fotogramjait mutatja be. A Leképezések című kiállítás december 31-ig látogatható, és Molnár Vera művei mellett a szintén Franciaországban élő Horváth László dokumentumfilm-rendező, fotóművész képeit vonultatja fel, akinek fotói ikonikus francia épületeket ábrázol­nak szokatlan, újszerű szemszögből. Az együttes kiállításon a két, egyébként harminc éve barátságban lévő alkotó életművét egymás kontextusába illesztve ismerhetik meg az érdeklődők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.