TESZT Az előzetes számítások szerint sikeresnek bizonyulhat a NASA DART (Double Asteroid Redirection Test) űrmissziója, amelynek során a Földre veszélyes közeli objektumok (NEO – near-Earth object) elleni védekezés lehetőségeit tesztelték. Magyar idő szerint szeptember 27-én hajnalban a NASA egy speciális űreszközt navigált a Dimorphos nevű, holdszerű aszteroidába, amely a Földtől mintegy 11 millió kilométerre, a Didymos aszteroida körül kering. A manőver célja az volt, hogy megállapítsák, képesek lennénk-e ezzel a módszerrel annyira befolyásolni egy felénk közeledő aszteroida pályáját, hogy az végül elkerülje a Földet. Az ütköző űreszköz alig 17 méterrel kerülte el a 163 méter átmérőjű objektum középpontját: a számítások szerint már akkor is sikeres lenne a manőver, ha 73 másodperccel sikerülne lerövidíteni a Dimorphos korábbi, 11 óra és 55 perces keringési idejét. A NASA számításai szerint az ütközésnek ennél jóval nagyobb, mintegy 10 perces differenciát kellett okoznia a korábbi állapothoz képest. Az ütközést megörökítette a Hubble és a nemrég munkába állt James Webb űrteleszkóp is: az elsősorban a látható fény tartományában észlelő Hubble közvetlenül az ütközés előtti és utáni pillanatokat rögzítette 45 fotón, közben az infravörös tartományban üzemelő James Webb 10 felvételt készített 5 óra leforgása alatt. A felvételek szerint a becsapódás hatására nagy mennyiségű anyag lövellt ki a Dimorphosból, amely még az ütközést követő nyolcadik órában is jóval fényesebben világított, mint annakelőtte.
SZUPERKONTINENS A korábbi földtörténeti korokhoz képest a jövőben jóval nehezebben alakulhat ki egy újabb szuperkontinens – állapították meg a Curtin University és a Pekingi Egyetem kutatói, akik szuperszámítógépen futtatott modelljük eredményeiről a National Science Review-ban számoltak be. A szuperkontinensek létrejötte ciklikus folyamat, a két legutóbbi szuperkontinens, a 900–700 millió évvel ezelőtt létezett Rodinia és a 320–170 millió éve fennállt Pangea létrejötte körül sok a vitatott kérdés. A most futtatott számítógépes modell nyomán több valószínű forgatókönyv is adódik, a jövő szuperkontinense (Amasia) a Csendes-óceán bezáródása nyomán alakulhat ki, legkésőbb 300 millió év múlva, s létrejöttében kulcsszerepet játszik az előbb Ázsiához csatlakozó Ausztrália. A kutatók szerint a Föld több milliárd éve tartó hűlése miatt az óceánok alatti kéreg vastagsága és szilárdsága az idő előrehaladtával csökken, emiatt sokkal bonyolultabb lesz egy formálódó szuperkontinens számára, hogy bezárja a viszonylag fiatal Atlanti-óceánt, illetve az Indiai-óceánt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
