Egy hét kultúra 2023/49.

  • Narancs
  • 2023. december 6.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

DISZKOSZVETŐ Olaszország kulturális minisztere elutasította az antik görög és római szobrokat őrző müncheni Glyptothek művészeti múzeum arra vonatkozó kérését, hogy küldjék vissza Németországba a jelenleg a Museo Nazionale ­Romano gyűjteményéhez tartozó Diszkoboloszt, vagyis Mürón diszkoszvetőt ábrázoló szobrának római kori márványmásolatát. Az időszámításunk előtt 450 körül Athénban készült, azóta elveszett bronzszobor 2. századi márványmásolata 1781-ben került elő egy római villa feltárása során. Az alkotást 1938-ban Hitler vásároltatta meg a szobor magántulajdonosától, és csak tíz évvel később került vissza Olaszországba más, a nácik által elrabolt műkincsekkel együtt. A müncheni múzeum most arra hivatkozva követeli ismét magáénak a diszkoszvető szobrát, hogy az annak idején hatalmon lévő olasz intézmények beleegyeztek a szobor átadásába, így 1948-ban szerintük jogellenesen szállították vissza Olaszországba. Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter egy tévéműsorban elfogadhatatlannak nevezte az érvelést, a kérést pedig így kommentálta: „Csak a holttestemen át!”

PRIMA PRIMISSIMA December 1-jén a Müpában adták át az idei Prima Primissima díjakat, tíz kategóriában. Építészet kategóriában Ferencz Marcel, míg képző- és iparművészet kategóriában Lukácsi László üvegszobrászművész; oktatás és köznevelés kategóriában Katz Sándor középiskolai mate­matika–fizika szakos tanár; tudomány kategóriában Kiss L. László fizikus, csillagász; magyar irodalom kategóriában Kontra Ferenc író, költő, műfordító, szerkesztő; sport kategóriában Faragó Tamás olimpiai, világ- és Európa-­bajnok vízilabdázó, mesteredző; ismeretterjesztés és média kategóriában az M4 Sport televíziós sportcsatorna; népművészet és közművelődés kategóriá­ban Gőz László harsonaművész, a Budapest Music Center alapítója és vezetője; zeneművészet kategóriában Sapszon Ferenc karnagy; színház-, film- és táncművészet kategóriában pedig Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró vehette át az egyenként 15 millió forinttal járó elismerést. Az ugyancsak 15 millió forinttal járó közönségdíjat Hollerung Gábor karmester, karvezető kapta.

ELFELEDETT BOTTICELLI Egy Nápolyhoz közeli családi házban találtak rá Sandro Botticelli itáliai reneszánsz festőművész egyik képére, amelyet több mint 50 évig elveszettnek hittek. A 15. századból származó, nagyjából 100 millió euróra (közel 38 milliárd forint) becsült értékű műalkotás eredetileg a Nápolytól délre fekvő Santa Maria la Carità település egyik templomát díszítette, azonban 1982-ben egy földrengés megrongálta a templomot, a képet egy helyi családra bízták, amely generá­ció­kon át őrizte azt. A festmény azonban már korábban, ötven évvel ezelőtt – egyelőre tisztázatlan körülmények között – kikerült a műkincsek állami nyilvántartásából, a hatóságok pedig szinte teljesen megfeledkeztek róla. Csak nemrég merült fel újra, hogy ideje lenne felkeresni a megbízott őrzőket. A kép meglehetősen rossz állapotban került elő, így alapos restaurálás után állítják majd csak ki, hogy attól kezdve a nagyközönség is megcsodálhassa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.