Egy hét kultúra 2023/5.

  • Narancs
  • 2023. február 1.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

PICASSO Karl és Rosi Adler 1938-ban menekült el a náci Németországból. Ahhoz, hogy a műgyűjtő házaspár pénzhez, illetve vízumhoz jusson, ingóságaik és gyűjteményük más darabjai mellett egyik féltve őrzött kincsüket, Pablo Picasso Vasalónő című 1904-es festményét is el kellett adniuk. Leszármazottjaik most a mester kék korszakából származó alkotás visszaszolgáltatását – vagy 100 és 200 millió dollár közötti értékű kártérítés megfizetését – kérik, mondván, a kép jelenleg jogellenesen van a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum birtokában. A házaspár 1938 októberében Justin K. Thannhauser szintén emigráns német műkereskedőnek adta el a festményt, mai áron nagyjából 1550 dollárnak megfelelő svájci frankért. Thannhauser később az amszterdami Stedelijk Museumnak, majd a szintén New York-i MoMA számára is kölcsönadta a képet, amely élete végéig a magángyűjteményében maradt, 1976-os halálát követően pedig a Guggenheimbe került. Az Argentínában és az Egyesült Államokban élő Adler-leszármazottak követelése 2014 óta többször is felmerült, ám azt a múzeum megalapozatlannak minősíti. Közleménye szerint azért, mert nem a nácik által eltulajdonított vagy lefoglalt műtárgyról van szó, a tulajdonosok önszántukból adták el az alkotást, az ügyletet nem német területen kötötték meg, ráadásul a szóban forgó műkereskedővel évtizedes kapcsolatban álltak.

 

LEZÁRÁS A múlt év végén, 83 éves korában elhunyt Bak Imre Kossuth- és Herder-díjas festőművész munkásságának utolsó szakaszát foglalja össze a balatonfüredi Vaszary Galériában január 22-én nyílt Helyzetek című kiállítás. A tárlat első alkalommal tekinti át Bak Imre 2004 és 2022 között készült sorozatait, bemutatva az életmű alakulását, miközben az egyes műcsoportokra fókuszáló szekciókon keresztül az is láthatóvá válik, miképpen tért vissza Bak művészetében a geometrikus absztrakció és a figuratív asszociációk jelentéstani játéka, és hogyan gondolta újra a geometrikus festészet hagyományait, valamint saját motívumkészletét. Fehér Dávid, a tárlat kurátora a megnyitón elmondta, hosszú ideje tervben volt már az életmű ezen szakaszának összefoglalása, aminek fontos állomása ez a kiállítás, ahol a festőművész utolsó alkotása, az Örök totem is látható. Hozzátette, Bak Imrének megadatott, ami keveseknek: lezárhatta és kerek egésszé formálhatta életművét. A tárlat május 1-jéig látogatható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.