Egy hét kultúra 2025/10.

  • Narancs
  • 2025. március 5.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

OSCAR-DÍJ Március 2-án rendezték meg a 97. Oscar-díj-átadó gálát a Los Angeles-i Dolby Theatre-ben. Az este nagy nyertese Sean Baker Anora című, kis költségvetésű, független filmje volt, összesen öt díjat kapott, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó trófeát. Sean Baker (képünkön) az eredeti for­gatókönyvéért és a film vágásáért is megkapta az amerikai filmművészeti és filmtudományi akadémia elismerését, az Anora címszerepét alakító Mikey Madison pedig a legjobb színésznő díját vehette át. A legjobb férfi színésznek járó szobrot Adrien Brody kapta Brady Corbet A brutalista című filmjében nyújtott alakításáért. A Budapesten forgatott alkotás operatőre Lol Crawley, valamint zeneszerzője, Daniel Blumberg ugyancsak díjazott lett. A részben szintén Budapesten forgatott Dűne: Második részt a legjobb látványeffektusokért és a legjobb hangért járó díjjal jutalmazták, míg a legjobb női mellékszereplő Zoe Saldana, az Emilia Pérez sztárja, a legjobb férfi mellékszereplő pedig a Rokonszenvedésben nyújtott alakításáért Kieran Culkin lett.

KOTTAVÁZLAT A British Library tulajdonába kerültek a brit zeneszerző, Sir Edward Elgar egyik legismertebb remekművének, az Introduction and Allegro for Strings elveszettnek hitt vázlatai. A 15 oldalnyi kottavázlat Elgar füzetéből származik, a zeneszerző 1930-ban – négy évvel a halála előtt – ebből tépte ki a lapokat, hogy átadja a mű kéziratát tanítványának, Frank Webb hegedűművésznek. A vázlatok a Christie’s aukciósház Frank Webb leszármazottainak nevében szervezett árverésén bukkantak fel, a British Library pedig 50 ezer fontot (több mint 24 millió forint) fizetett a zenetörténeti jelentőségű dokumentumokért. A könyvtár célja, hogy a kitépett oldalakat közel száz év elteltével újra­egyesítse a vázlatfüzet többi részével. Az intézmény zenei gyűjteményében ugyanis a darab korai és végleges változatának kéziratai is megtalálhatók, és már csak ez a néhány oldal hiányzott ahhoz, hogy a mű keletkezéstörténetét teljességében vizsgálhassák a zenetörténészek.

SCHIELE-AKVARELL Lapzártánk után, március 5-én a Christie’s árverésén került kalapács alá Egon Schiele 1914-ből származó akvarellje, miután megállapodás született a kép jelenlegi birtokosai és az eredeti tulajdonos örökösei között. A Knabe im Matrosenanzug (Fiú matrózruhában) az egyike annak a nagyjából 80 Schiele-képnek, amelyek az osztrák kabaréművész, Fritz Grünbaum gyűjteményéhez tartoztak. Grünbaumot 1938-ban a náci párttal szemben megfogalmazott kritikája miatt a Gestapo letartóztatta, majd 1941-ben a dachaui koncentrációs táborban meggyilkolták. A kabaréművész – és műkincskereskedő édesapja – által felépített, több mint 400 műalkotásból álló gyűjteményt Grünbaum örökösei szerint az Anschluss után a nácik lefoglalták. A Knabe im Matrosenanzug értékét most előzetesen 1,3 millió dollárra (mintegy 495 millió forint) becsülték. A megállapodás értelmében a befolyt összeg egy részét a New York-i Grunbaum Fischer Foundation alulreprezentált előadóművészek támogatására fordítja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.