Egy hét kultúra 2025/10.

  • Narancs
  • 2025. március 5.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

OSCAR-DÍJ Március 2-án rendezték meg a 97. Oscar-díj-átadó gálát a Los Angeles-i Dolby Theatre-ben. Az este nagy nyertese Sean Baker Anora című, kis költségvetésű, független filmje volt, összesen öt díjat kapott, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó trófeát. Sean Baker (képünkön) az eredeti for­gatókönyvéért és a film vágásáért is megkapta az amerikai filmművészeti és filmtudományi akadémia elismerését, az Anora címszerepét alakító Mikey Madison pedig a legjobb színésznő díját vehette át. A legjobb férfi színésznek járó szobrot Adrien Brody kapta Brady Corbet A brutalista című filmjében nyújtott alakításáért. A Budapesten forgatott alkotás operatőre Lol Crawley, valamint zeneszerzője, Daniel Blumberg ugyancsak díjazott lett. A részben szintén Budapesten forgatott Dűne: Második részt a legjobb látványeffektusokért és a legjobb hangért járó díjjal jutalmazták, míg a legjobb női mellékszereplő Zoe Saldana, az Emilia Pérez sztárja, a legjobb férfi mellékszereplő pedig a Rokonszenvedésben nyújtott alakításáért Kieran Culkin lett.

KOTTAVÁZLAT A British Library tulajdonába kerültek a brit zeneszerző, Sir Edward Elgar egyik legismertebb remekművének, az Introduction and Allegro for Strings elveszettnek hitt vázlatai. A 15 oldalnyi kottavázlat Elgar füzetéből származik, a zeneszerző 1930-ban – négy évvel a halála előtt – ebből tépte ki a lapokat, hogy átadja a mű kéziratát tanítványának, Frank Webb hegedűművésznek. A vázlatok a Christie’s aukciósház Frank Webb leszármazottainak nevében szervezett árverésén bukkantak fel, a British Library pedig 50 ezer fontot (több mint 24 millió forint) fizetett a zenetörténeti jelentőségű dokumentumokért. A könyvtár célja, hogy a kitépett oldalakat közel száz év elteltével újra­egyesítse a vázlatfüzet többi részével. Az intézmény zenei gyűjteményében ugyanis a darab korai és végleges változatának kéziratai is megtalálhatók, és már csak ez a néhány oldal hiányzott ahhoz, hogy a mű keletkezéstörténetét teljességében vizsgálhassák a zenetörténészek.

SCHIELE-AKVARELL Lapzártánk után, március 5-én a Christie’s árverésén került kalapács alá Egon Schiele 1914-ből származó akvarellje, miután megállapodás született a kép jelenlegi birtokosai és az eredeti tulajdonos örökösei között. A Knabe im Matrosenanzug (Fiú matrózruhában) az egyike annak a nagyjából 80 Schiele-képnek, amelyek az osztrák kabaréművész, Fritz Grünbaum gyűjteményéhez tartoztak. Grünbaumot 1938-ban a náci párttal szemben megfogalmazott kritikája miatt a Gestapo letartóztatta, majd 1941-ben a dachaui koncentrációs táborban meggyilkolták. A kabaréművész – és műkincskereskedő édesapja – által felépített, több mint 400 műalkotásból álló gyűjteményt Grünbaum örökösei szerint az Anschluss után a nácik lefoglalták. A Knabe im Matrosenanzug értékét most előzetesen 1,3 millió dollárra (mintegy 495 millió forint) becsülték. A megállapodás értelmében a befolyt összeg egy részét a New York-i Grunbaum Fischer Foundation alulreprezentált előadóművészek támogatására fordítja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.