MERKÚR Valószínűleg a bolygóközi porból származik a Merkúr, a Naprendszer legbelső bolygójának felületén található vízjég zöme – modellszámítások nyomán erre a következtetésre jutottak a Groningeni Egyetem munkatársai. Szimulációk segítségével azt vizsgálták, hogy milyen sebességgel és mennyi jeges anyag (üstökös, kisbolygó, illetve víz- vagy vízjégtartalmú bolygóközi porszemcse) ütközik a Merkúr bolygóba. Ami a becsapódó víztartalmú anyagból megmaradhat, az a pólusvidékek állandóan napfénymentes sötét zugaiban, krátereiben halmozódik fel, vagyis az egyébként rendkívül forró bolygó „hideg csapdáiban”. A modellszámítások eredménye szerint az üstökösök és víztartalmú kisbolygók közel azonos mennyiségű vizet szállítanak a Merkúrra: évenként kb. 1 tonnát. Ezzel szemben a bolygóközi por egy nagyságrenddel nagyobb, mintegy 16 tonna víz külső forrása minden évben a Merkúron. Ilyen becsapódási gyakorisággal 1 milliárd év alatt összegyűlhetett annyi víz kifagyva a felszínen, mint ami a földfelszíni radarmérésekkel és a Messenger (Mercury Surface, Space Environment, Geochemistry and Ranging) űrszonda megfigyeléseivel kimutatható volt. A kutatók nem zárják ki, hogy a Merkúron levő víz más forrásokból is származhat, de számításaik eredményei jól egyeznek a megfigyelésekkel.
ASZÁLY 1200 éve nem tapasztalt aszály sújtja az Ibériai-félszigetet: a Nature Geoscience című szakfolyóiratban olvasható tanulmány szerint mindez az azori magasnyomás erősödésével áll kapcsolatban. A nyugat-európai időjárást és csapadékviszonyokat alapvetően befolyásolja az Azori-szigetek térségében uralkodó magas légnyomású légköri rendszer, amelynek nagysága és erőssége is meghatározó lehet a környék klímája szempontjából. A kutatók jelenkori mérések, paleoklimatológiai adatok és modellszámítások alapján elemezték az elmúlt 1200 év klímájának alakulását az észak-atlanti régióban, és arra a következtetésre jutottak, hogy a felmelegedéssel együtt nőtt az azori magasnyomás kiterjedése. A paleoklimatológiai adatokat egy portugál barlangban található cseppköveken végzett izotópelemzések nyomán kapták meg. Ha nagy az azori magasnyomás kiterjedése, akkor a téli félévben a mediterrán térségben kevesebb, Nagy-Britanniában viszont több csapadék hullik, ilyenkor ugyanis északabbra húzódik a magasnyomás, ami mintegy gátat szab a csapadékot szállító nyugatias szeleknek. Mindez azért is fontos, mert a mediterrán térségében az éves csapadék nagy része hagyományosan a téli időszakban hullik. A vizsgálatok szerint az ipari forradalom óta egyre gyakoribbak ezek az időjárási helyzetek: míg az 1850-es évek előtt minden tizedik tél volt ilyen, addig ma már minden negyedik telet az erős azori magasnyomás uralja. Az anticiklon kiterjedésének növekedése drámai hatást gyakorol Spanyolország és Portugália időjárására: itt a téli csapadék évi 5–10 milliméterrel csökkent az elmúlt évtizedekben, s az évszázad végére további 10–20 százalékkal csökkenhet a téli csapadékmennyiség.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
